Csak egy kirándulás

3 Az ég

Olimpia Kilövell

Ma reggel elég korán keltem. Elfelejtettem az ébresztőt kikapcsolni és felkeltett 5:30-kor, onnantól kezdve nem tudtam visszaaludni, mivel mindenki későn szokott felkelni, azért úgy döntöttem inkább nem megyek le a nappaliba. Gondoltam készítek egy vamiféle listát olyan dolgokról amiket akarok Barcelónába csinálni.

Ezt a listát elég sokáig csináltam mert nagyon sok látnivaló van ott. De azt 100 % hogy látni akarom azt akváriumot és a foci stadiont. Abban még nem vagyok biztos hogy látni akarok e egy foci meccset mert nem vagyok otthon a fociba, és igen nemtudom mi az a les. Végül sikerült kiválasztanom 15 dolgot.

Nagyon nagy kupit csináltam szóval egy kicsit takarítottam és elvégeztem a reggeli rutinom. Megágyaztam és lementem reggelizni mert már mindenki felkelt.

-Jó reggelt- köszöntem nagy boldogan de mielőtt szétnéztem volna a konyhában anyu és Pedro már ölelegettek.

-Jaj drágám mi lesz veled 2 hónapig?- mondta anya aggodalmasan.

-Nyugi Anyu nem fog Apu engem éhezetetni se bántalmazni!-

-Gye Octi nyekem naon hinyozsni fogsz!- Pedró szavaitól elolvadt a szívem anyira aranyos volt

-Nekem is kiányozni fogsz Pedró- és miután kimondtam ezt a szót magamhoz öleltem Pedrót is meg Anyut is.

-Na kicsim gyere reggelizni a kedvencedet csináltam-

-Köszi anyu hogy bougatsát csináltál!-

-Szivesen Octi- mondta anyukám

De miközbe lent voltam a konyhába Hektor egy szót sem szól csak bámult rám halálos nézéssel. Nem értem miért nem kedvel engem, de én se kedvelem őt. Anyu bármit csinál nem tud minket kibékíteni.

Reggeli után még játszottam egy kicsit Pedróval aztán felmentem a szobámba könyvet olvasni. Nagyon ritkán veszek a kezembe könyvet de ennek a könyvnek a borítója és a címe is érdekes volt. Elég sokáig olvastam de már el kellett kezdenem készülődni mert 12:00 volt és 14:00 indul a gépem.

13:30 van és már elkészültem. Anyut megkértem hogy vigyen ki a reptérre. Pedro meg Eudoxia is jöttek velünk mert el akartak tőlem búcsúzni. Amit nagyon jól esett nekem meg amúgy egyértelmű volt hogy jönni akarnak mert nem látnak 2 hónapig. Az út csak 15 perces volt a reptérre. Mikor odaértünk mindenki elbúcsúzott tőlem. Szegény Perdró sírt is. De már indult a gépem úgyhogy már mentem.

Még soha nem ültem vagy esetleg utaztam repülőn. Nagyon izgultam de nem volt a leghosszabb a rebulő út. Az ablaknál ültem de egy idegen ember ült melettem aki elég fura volt nekem meg egy kicsit kövér is.

Szerencsére az idő gyorsan telt és az ablakból a kilátás nagyon szép volt. A könyvet is magammal vittem de viszont olvasni nem nagyon tudtam úgyhogy inkább csak zenét hallgattam.

Írtam Apának hogy már nemsokára ott vagyok. Ő valósínűleg várni fog a reptéren de szerintem nem fog felismerni, és én csak reménykedek hogy ő nem változott meg.
Nagyon várom már a landolás és azt is hogy lassan aput.