Csak egy kirándulás

6. "Hogy lehetek ilyen szerencsétlen„

Olimpia Kilövell

Szerintem jobban jártam volna ha apuval meg Xavival megyek az irodába. Nagyon unatkozom és már a mobilnetem is elfogyott. De csak kibirom valahogy. Néha azért észrevettem hogy egy fiú engem bámul. 30-as számban játszik, mondhatni ügyes. Nem is oyan rossz a foci csak nekem unalmas egy kicsit. És akkor megszólalt a síp. Vége az edzésnek.

-Gyere Olimpia! Már megyünk.- szólt apu én meg betettem a telefonomat a táskámba.

-Viszlát!- köszöntem

-Szia Octávia- Xavi elég kedves a véleményem szerint.

Beültünk az autóba és már mentünk is haza.

-Milyen volt az edzés?-

-Unalmas. Neked a megbeszélés?-

-Érdekes.- és mindketten elkezdtünk nevetni.

Apu kitett engem a kulcsokkal a háznál mert ment Vanessáért. Már bent voltam a szobámba mikor észbekaptam. Nincs meg a telefonom. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen.

Pablo Gavira

-Ne már!- momdtam ki véletlenül hangosan. Azért mert már nem láttam a padon ülni azt a titokzatos lányt.

-Kár hogy nem tudtál vele beszélni. De lehet hogy még Guillermo jön szóval még van esélyed beszélni vele. Tudod ne fes ördögöt a falra.-

-Köszi Pedri a bíztstást, de mondtam hogy nem vagyok szerelmes!- Pedri néha a gondolataimba lát.

Már el akartam menni mikor megláttam valamit a padon. Egy telefon volt azon a helyen ahol az a lány ült. Talán az ő telefonja. Bekapcsoltam és tényleg az ő telója volt. Szerintem beviszem Xavi irodájába.

-Jónapot. Zavarok?-

-Nem Gavi. Mondjad csak-

-Nem leszek sokáig csak az a lány aki ugye itt volt Guillermoval, ott hagyta a mobilját a padon. Itt maradhat az irodájába?-

-Á! Akkor Olimpia itt hagyta a mobilját! Jobb ötletem van. Tudod te hol lakik Guillermo ugye?

-Igen tudom.-

-Akkor vidd el Olimpiának a telefont.-

-Nem hiszem hogy ki fogja nekem nyitni az ajtót.-

-Hidd el ki fogja! Nos akkor elmész oda hozájuk vagy inkább hagyod őt pánikolni?-

-Inkább házhoz viszem.-

-Jó döntés! Mégvalami?-

-Még kérhetnék papírt meg tolatt?-

-Igen. Tessék- leírtam ami akartam aztán vissza adtam a tolatt.

-Köszönöm!

-Mégvalami?

-Már semmi-

-Akkor, szia Gavi-

-Viszlát- Mikor kiléptem a irodából és becsuktam az ajtót már ott volt Pedri.

Közöltem neki hogy menjünk el Guillermo házához oda adni Olimpiának a telefont. Csodálkozott egy kicsit mert tudom Olimpiának a nevét meg hogy el akarom neki vinni a telefont de csak el tudtunk indulni.

Amikor odaértünk izgatottan megnyomtam a csengőt.

-Szia!- és kinyitotta Olimpia az ajtót pár másodperc múlva.

-Szia! Csak azért jöttem hogy, hát othagytad a padon a telefonodat.- ekkor elmosolyodott.

-Köszi szépen. Azt hittem már elhagytam.-

-Csak ennyit akartam, szia!-

-Szia!-

Ez a beszélgetés fura de mégis jó volt számomra. Beültem az autóba és arra lettem figyelmes hogy nem indította be a bárátom az autót és engem figyel.

-Nem mondod hogy csak a telefont adtad neki oda!- akkor ezért figyelt nagyon engem, mert bolondbak tartott.

-Nem! Azért nem vagyok hülye! Látad azt a cédulát ami kilógott neki a telefontartójából?-

-Igen-

-Arra a kis cetlile írtam a számom!-

- Á ugyes! De mégis mikor?-

-Amikor Xavi irodájába voltam. De mehetünk e már. Fáradt vagyok.-

-Oké nyafi- néha Pedri kicsit túl sok de legaláb már megyünk hazafelé.

Olimlia Kilövell

Mimdenhol a telefonomat kerestem. De aztán csengettek és az a 30-as számú fiú visszadta. De kedves tőle. Amikor elköszöntünk egymástól még egy kicsitt itt voltak a ház előtt és vitáztak valamin. Nem tartott sokáig a vita és már el is mentek.

A telefonom nem volt összetörve de egy kis cédula volt a telefontarómba. Behalok! A fiúnak a telefon száma van a kis cetlire leírva. Valamikor jó lenne öt felhívni. Elvégre apu szerintem ismeri őt. Jó barátok lennénk. Még gyorsan átöltöztem. A zöld kötött hasas pólót vettem fel, kék farmernadrággal.

Miután átöltöztem már itt is voltak. Vanessa a legcukibb baba volt akit valaha láttam.

-Apu! Ő nagyon aranyos!-

-Tudom én! Ja és 1 óra múlva jön Dulciana!

-Oké apu! Szerintem az 1 óra nekem bőven elég-

És elég is volt. Játszottam vele játékokkal egész végig. Aztán jött Dulciana aki sokkal kedvesebb volt mint Hektor. Azt hittem ő is bunkó lesz de nem. És még apuval is kedves volt annak ellenére hogy elváltak.

Miután elmentek lezuhanyoztam, elvégeztem az esti rutinom és már hívtam is Eudoxiát, mivel megígértem hogy minden nap felhívom.

-Szia Doxi!-

-Szia Limpi! Na meséj mindent hallani akarok a mai napról-

-Én is a te napodról!-

-De én kíváncsib vagyok szóval te kezded-

Elmeséltem neki mindent szóról szóra és ő is csak csodálkozott. Ő pedig közölte velem hogy Círus a népszerű fiú a suliból elhívta őt randira, ő meg nemet mondott. De amúgy jól tette mert Círus csak egy nőcsábász. 2 órát beszéltünk aztán lefeküdtem aludni.