Szomszédom Niragi

34.

Miután hazaértünk hozzám, gyorsan kerestem visu levest, hogy ne kelljen főzögetni mert nincs rá életenergiám. Addig Nira lefürdött. Próbáltam a sok holmit úgy elpakolni, ha átjönnének Lizziék senki ne lásson semmit.

- Na kész van már a kaja? Éhes vagyok! - nevetett Nira az ajtóba , miközbe épp az ingét gombolgatta be.

- Héékás, csak nem új inged van? Hűha nem is tudom ki találta neked! - vágtam hozzá a konyha rongyot.

- Talán az aki majd ki is gombolja rajtam este? - na erre kinyújtottam a nyelvem. Szeretem mikor öntelten kifiguráz. Csak tudnám , hogy valójában minek én kellek neki , és hogy Choi miért most mondta csak el.
Miután megettük a levest , én is lefürdöttem. Úgy örültem , hogy már csak az utolsó napom lesz holnap és utána 2 hét szabi. Kicsit sokallom , de ismervén főnit , bőkezű.
Olyan jól esett ahogy a forró víz felpuhítottam a bőrömet , és kitisztította a pórusaimat. Éreztem , hogy felfrissülök. Igen , amíg más a hidegtől tér észhez , én addig a melegtől.

- Szívem , utána mrnjünk át hozzám. Segítek összepakolni addig a cuccaidat! - hallottam Nirát , miközben már a hajamból tekertem ki a vízet.
Eltelhetett vagy 15 perc mire mindennel végeztem. Gyorsan át is öltöztem , és épp a sminkpalettámat tettem volna el a táskámba , mikor megláttam hogy a szobámba , Nira nekem háttal fordulva , valamit nagyon néz a kezébe.
Francba , a rajzaim és a gondolataim róla!

- Manó , te mit csinálsz? - kérdeztem félve.

- Na végre már hogy kijöttél! Gyönyörüen rajzolsz! Vicces , hogy pont a hajam és a hisztim tetszett a legjobban! - erre megfordult és mikor megláttam a rajzaimat a kezébe lehidaltam!.

- Ez a legjobb! - mutatott arra a képre , amit azután rajzoltam le , miután sarokba szorított a melóhelyen.

- Öm izé. Kár lenne tagadni , de igen! Cuki! - bólintottam majd lesütve a szemem odamentem a táskához ami már nagyjából össze volt pakolva.

- Jane! Rohadt jól rajzolsz! Sőt! Nem akarsz ebben dolgozni inkább? - fogta meg a karom óvatosan , majd magához húzott. Lágyan megpuszilt , amibe kicsit bele is remegtem.

- Á, dehogy! Nekem annyira nem tetszenek. Meg amúgy is , csak akkor rajzolok ha valamilyen érzelmi löket ér.

- Akkor? Mit szólnál , ha hétvégén lerajzolnál?  - mosolygott kedvesen , mire boci szemekkel néztem fel rá.

- Ugye tudod , hogy akkor 1 órán keresztul vagy állni , vagy üllni fogsz!!! - mosolyodtam el.
Mire bólintott és apró csókokkal halmozott el , és nálam megint beütött valami... az a bizonyos lágy érzés.