A bábmester (BNHA ff.)

Prológus

A vörös hajkorona csak úgy suhant Aizawa Shota után, aki hátra-hátra pillantgatott, hogy jön-e utána az új diákja. Az üres folyósón igazi dübörgésnek hallatszottak Aizawa léptei, ugyanis az utána haladó lány, mintha a föld felett lebegett volna, egy neszt nem eresztett ki. Új diákja az iskola kezdés után két hónappal érkezett és az okát, ugyan nem tudta, hogy miért az ő osztályába tették, ahol immáron eggyel túlléptek a megengedett osztálylétszámon, amikor a C osztályban volt két üreshely is. Az igazgató nem árult el semmit a lánnyal kapcsolatban. Állítólag a nagybátyjához költözött idén nyáron, ezért iratkozott át ebbe az iskolába. Minden diáknak megvan a saját aktája, amiben részletesebben utána tekintenek a tanulók múltainak. Ám Ina Akemi aktája, olyan üres, hogy az a két lap ami benne van, is csak a személyes adatait tartalmazza. Előző iskola, születéshely, szülők... ezek mind mind hiányoznak. Shota kérdőre is vonta az igazgatóurat de az, csak a lelkére kötötte, hogy ne firtassa a lány kilétét, mert pontosan tudta, mit csinál amikor felvette.

A vöröshajú lánnyal megérkeztek a 2-A osztály ajtajához, ahol Aizawa szó nélkül kitárta az ajtót és belépett. A bent lévő diákok mind abbahagyták amit csináltak és a helyükre igyekeztek.

–Megérkezett az új diák akiről a múlt hét elején beszéltünk. Legyetek vele kedvesek. Te pedig mutatkozz be—Akeminak intett ő pedig az osztállyal szembe fordulva eleresztett egy mosolyt.

–Sziasztok, a nevem Ina Akemi. Nyugodtan hívjatok Akeminak.

–Valami kérdés?— Aizawa rekedt és fáradt hangja volt és ezúttal az osztálynak szólt. Pár kéz a levegőbe lendült és máris rámutatott egy zöldhajú fiúra.



–Sz-szia. Midoryia Izuku vagyok, örvendek—bátorításként Akemi rámosolygott— Mi a képességed? Mármint nem muszáj elmondanod, de...



–Fegyver mester—szakította félbe. Midorya olyan idegesen kapálózott, hogy attól félt, vagy elszáll vagy pedig elájul, így inkább félbeszakította. Már folytatta volna a következő kérdéssel de a sensei már intett a következő diáknak. Alap kérdések érkeztek és az előre betanult szöveget mondta fel Akemi.

Miért késtél? Több időbe telt a költözés mint gondoltuk. Honnan jöttél? Hokkaido. A szüleiddel élsz? Átköltöztem a nagybátyámhoz.


–Ha nincs több kérdés induljunk, hogy felmérhessük az érőtöket. Elhalasztottuk, hogy veled együtt tudják ezt megcsinálni—magyarázta Aizawa—a többiek majd bemutatkoznak később. A könyveidet pedig majd a könyvtarban veheted ki. Az osztályelnök, Iida Tenya majd megmutatja merre van.

Ahogy ez elhangzott Iida ott is termett, vele együtt pedig a Midorya, Uraraka, Tsuyu és Todoroki is. Nagyon jól szórakoztak az út során, és ahogy az USJ-hez értek a lányok és a fiúk a saját öltözőjükhöz mentek.

Akemi alig várta, hogy levethesse az egyenruháját. Nem szokott szoknyát, hordani, az pedig, hogy mostantól egy meghatározatlan időig ezt az egyenruhát kell viselnie eléggé feldühítette.
Először a fekete garbót vette fel, aztán a fekete katonai nadrágot. Az acélbetétes bakkancsal kicsit meggyűlt a baja, hiszen a cipőfűzők rettentően összegubózottak. Felvette a kezeire a katonai kesztyűit. Személyre szabottak voltak. Fekete színei nem keltettek feltűnést, a tapadókorongok a tenyerében és az ujjainál a mászást segítették Ezután a golyóálló mellényt vette fel. A nadrágjába belefűzte az övet. A nadrág zsebeibe beledobott egy-egy doboz 9 mm-es töltényt. Utoljára két pisztolyt tett az öv pisztolytartójába.

–Sig Sauer pisztoly, P225-A1 modell, 9mm-es kaliberű, csak 3.6 inch és 865 gramm egyetlen fegyver. Ezek pont hozzád illenek. Én választottam neked őket és egyszerűen imádom őket.

Akemi a fejében hallotta a szokásos hangot és amíg a maszkját próbálta fel akasztani kifelé indult az öltözőből.

–Ne beszélj már folyton, nem tudok koncentrálni semmire—ezt motyogta miközben kifordult a folyósóra és mivel nem figyelt egy mellkasnak ütközött.

–Oi, liba! Figyelj oda, hogy merre mész te szerencsétlen, mert a képedbe robbantok—pillanatokon belül bekerült Akemi privát szférájába és elkezdett üvöltözni.



–Bakubro, ez egyáltalán nem férfias—a vörös hajú, alulöltözött fiú aki Bakugouval haladt próbálta visszahúzni—Kirishima Eijiro vagyok, ő pedig Bakugou Katsuki. Nagyon örvendünk—kezet rázott a lánnyal és jobban belemélyedett volna a beszélgetésbe, viszont Bakugou félbeszakította.



–Tch...mennyünk már fura hajú.

–Igen. Ideje mennünk. Ha végeztél az öltözködéssel jöhetsz velünk—Kirishimának csak egy bólintással válaszolt és a maszkot felhúzva, velük együtt ment Aizawához. Páran voltak csak ott de ahogy oda érkeztek, Akemi köré gyűltek és bemutatkoztak.


–Nocsak, itt van az új diák. Örvendek, Kaminari Denki vagyok—hirtelen Denki jelent meg és már éppen lendítette volna át a karját Akemi vállán ha az meg nem ragadja, és karjánál fogva a földnek nem dobja.



–Nincs verekedés ha csak nem az a feladat— sensei egy unott pillantást küldött feléjük, Akemi pedig bocsánat kérően meghajolt és segítő kezet nyújtott Kaminarinak—sajnálom Akemi-chan, talán nem kellett volna ilyen hírtelen.



–Én sajnálom— indult volna egy kicsit csöndesebb zug felé, de meghallotta Kaminarit amint felé szegez egy kérdést.



–Miért hasonlít a hősruhád egy kommandos ruhához?



–Egy nagyon szexi kommandóséhoz, ami azt illeti...—tette hozzá Mineta.



–Nincs különösebb oka—unottan és monotonon válaszolt és Aizawa-sensei felé fordult—itt van az engedélyem a fegyverekre—rámutatott az oldalán lévő fegyverekre, ő pedig végig fútatta a szemeit a papíron majd egy bólintás kíséretében elrakta.



–Akemi-san—jött oda Midorya és ismét kérdésekkel tamatta a vöröshajú lányt—a fegyvereid igaziak? Mit tudnak? Miért hordod őke? Hozzájárul a képességedhez vagy ez egy teljesen különálló dolog?



–Ööö....—egy kis hezitálás után, miután minden kérdést feldolgozott válaszra is méltetta Midoryát— Igen igaziak. Csak sima fegyverek, nem tudnak sem többet sem kevesebbet mint az átlagosak. Ha valami módon majd nem fogom tudni használni az erőm akkor jól jön egy mentőöv. A képességem és a két fegyver teljesen különállóan is tud működni— A zöld hajú fiú a lehető legtöbb információt próbálta megjegyezni, ugyanis bár most nem volt nála a füzete, amint a kezébe kerül rögtön elkezdi jobban kielemezni Akemit.


–Várj—kapta fel a fejét hirtelen—azt mondtad, hogy teljesen különállóan is tudnak működni és azt, hogy ha megvannak töltve. Mennyire vagy képes befolyásolni a fegyvereket az erőd segítségével?



Erre a kérdésre már nem kapott választ, mert Aizawa-sensei kezdést hírdetett.


–Most felmérjük a fizikai képességeidet. Használhatod az erődet a lényeg, hogy a lehető legjobbat hozd ki magadból.


–Én kezdem, aztán pedig jön a liba, hogy őt is legyőzhessem—Bakugou lépett elő Akemira mutatva—mire rosszallóan leintette a szobán forgó lány—te csak ne intsél le engem, mert lerobbantom a fejed liba.

Mire bármit is válaszolhatott volna, kikapta a labdát a sensei kezéből és kirobbantotta a kezéből a labdát miközben eldobta.

–752 méter. 50 méterrel több mint a múlt évben—olvasta le Aizawa sensei.



–Tch..ezt múlt felül liba—küldött felé egy magabiztos mosolyt. A vörös hajú lány nem igazán volt benne biztos, hogy a lehető legnagyobb eredményeket lesz képes elérni, hiszen valljuk be, hogy ez az ereje nem éppen a fizikai képességét támogatja



–Ez a labda—mutatott a már kezében lévő labdára— golyóálló?



–Az minden álló— Aizawa unottan válaszolt



–Szóval, csak, hogy tisztázzuk. Ezt a labdát—mutatott a kezében lévő tárgyra— elkell juttatnom a lehető legmesszebb— bólintást kapott , mire önelégülten hátrapillantott Bakugoura—Úgy látszik ez most nem a te napod idegbetegkém.



Már éppen esett volna Akeminak, amikor az beállt kezdőállásba. A levegőbe emelte a jobb kezét, abba az irányba ahová szeretett volna célozni, a ballal pedig megfogta a jobb csuklóját. Lehunyta a szemét és elkezdte hallgatni a hangot a fejében.

–Egy Gepard GM6 Lynx. Eredeti súlya 10 kg, hossza 1125 mm, a hatásos lőtávolsága pedig 1500m. Gondolnom kellett a visszaható erőre így gyors fejszámolásnak hála megkaptam a megfelelő méreteket.

A tenyerébe megéreztem a fegyver csövet, ahogy végig fut a karjába. Csak éppen megkellett ütnie a labdát egy golyóval, hogy az felvéve a sebességet tovább száguldjon. A következő pillanatban egy lövést és egy nagyobb koccanást lehetett hallani, mire a labda elszállt az égfelé. Hátra kellett lépnie, ugyanis a visszaható erő rendesen megmutatta mit jelent mesterlövész puskát használni, állva, támasz nélkül. Nem vicceltek azzal sem, hogy golyóálló ugyanis mikor elérte a labdát épp pattant volna vissza a tenyerébe egy jó nagy sérülést okozva, amikor is megállt a levegőben és a tenyerébe zárta. Már a karját nagyjából a sajátjának érezte, de azért még megmozgatta.


–915 méter—nézett rám Aizawa-sensei kicsit kételkedve. A többiek elismerő pillantásokat küldtek felé és gratuláltak—következő.

–Oi liba, hogy csináltad—ragadta meg Bakugou a lány ruhaját.



–Gepard GM6 Lynx mesterlövész puska—lehámozva a kezét magáról a markába ejtette a töltényt—az erőmnek hála képes vagyok a töltényeket úgy is kilőni, hogy beépítem a testembe a fegyver. Ezúttal a tenyeremben volt a fegyver csöve és csak megütöttem a kilőtt golyóval a labdát. Mit ne mondjak bajban lettem volna ha nem golyóálló de ez mindegy hiszen én nyertem—egy gúnyos pillantást vetett felé, a fiú mire morogva elment.

A nap hátra levő részében lemérték a képességeiket. Akemi épp, hogy fent maradt az első helyen Todoroki Shotoval, ugyanis a távfutást, úszást nem tudta az erejével támogatni. Ezután Iidaval kivették könyveit a könyvtárból és mehettek a kollégiumba. Egy üzenetet kapott, hogy a csomagjai már a kollégiumban vannak, ezért a többiekkel ment vissza oda. Belépve alig nézett körbe mert már szállt is ki a liftből egy elég ismerős alak.

–Nocsak. Csak nem Ibuki bácsi—mondta Akemi kicsit gúnyosan—hát nem bírtad ki nélkülem ezért eljöttél? Ez igazán hízelgő.



–Csak elhoztam a csomagjaid Akemi-chan, ne hogy haza kelljen jönnöd és ne tudjalak minél hamarabb lepasszolni—ugyanolyan gúnyos hangja volt mint mindig— Azt hiszem mindent elintéztünk, de ha mégsem akkor hívjanak—ezúttal Aizawának monda már normálisabb hangnemben, de végül mégis visszafordult— Aztán nekem nehogy felhívjanak, mert fejbe lőttél valakit.



–Tehát fejbe lőhetek bárkit csak ne hívjanak fel és kinyírhatok bárkit csak ne lőjem le. Oké. Ezt észben tartom—megcsóválta a fejét majd folytatta a hülyéskedést.

–Reménytelen eset vagy kölyök. Remélhetőleg itt egy kicsit rendbe ráznak. Hidd el szükséged van rá.



–Köszi öreg, majd átadom apának, hogy milyen kedves vagy—szempilla rebesgetve mondta, ugyanis ezt a párbajt most dőlt el.



–Nyertél kölyök. Ha bármi van, hívj és egy pillanat alatt jövök.

Ökölpacsiztak és már le is léptek.


–Jesszusom, ki volt ez a két ajtós szekrény?—Kaminari remegve mutatott az ajtó felé mire Akemi nevetve felcammogott, hogy megkeresse a szobáját.