A bábmester (BNHA ff.)

2. fejezet

–Jesszus Akemi—Hagakure hangja törte meg a csendet—mi volt ez az előbb?



–Semmi, de bocsánatot kell kérnem a senseitől—unottan folytatta a sétálást tovább tudatva mindenkivel, hogy végzett a témával.



–Ez minden volt csak nem semmi. Nagyon férfias volt. Ugye, Bakugbro?



–Nem érdekel.



–I-igen, nagyon menő volt, ahogy Monomával szemben kiálltál.



A buszban ami a USJ-be vitt még ez a téma volt de ezúttal Akemit kihagyva a beszélgetésből. Aizawa-senseit figyelte akit látszólag hidegen hagyott ez az egész, de ha jobban megfigyelve elég sokat rontott az egoján.

Miután átöltözött, kiérve az öltözőből egyedül találta ott a senseit a papírokat nézegetve.



–Sensei—sétált oda—bocsánatot kérni jöttem a szemtelenségem miatt.



–Minden rendben van, de remélem tudod, hogy erről szólok a szüleidnek.



–Csak nyugodtan—nevette el magát, tudván azt, hogy az édesanyja megfogja szidni, de nagyobb büntetést nem fog kapni.



–Miért vagy itt?—teljesen rá fordította a figyelmét és sehol sem volt a szokásos nemtörődömsége.

Aizawának nem csak az aktájában lévő papírok hiánya tűnt fel, ha nem Akemi harci stílusa, mozgása és testtartása. Olyan könnyen mozgott mint egy pillangó. Léptei határozottak voltak, ütemesek és könnyűek. A harcistílusát sok profi hős megirigyelné. Egyszerre volt betanult és könnyed. Amikor a közelharcot gyakorolták, az ellenfeléhez igazodva tudott kecsesen és megfontoltan mozogni, vagy éppenséggel határozottan kegyetlen gyorsasággal. Abban pedig biztos volt, hogy látta már valahol ezt az arcot azzal a ravasz mosollyal.


–Sajnálom sensei, de nem avathatom be. Gondolkodtunk rajta, hogy önnek elmondjuk a részleteket, de sokkal biztonságosabb önnek ha nem tud róla —Aizawa bár többet szeretett volna megtudni, bízott az igazgatóban, bár Akemiben nem annyira mégis hagyta a dolgot.


Felosztotta a csapatokat, és figyelmeztette a diákokat, hogy legyenek figyelmesek egymásra és saját magukra is amikor használják az erejüket. Itt Denkire pillantott akit a vizi zónaba küldött, mire páran elkezdtek kuncogni.

–Miért nevetünk?—Akemi kérdően fordult körbe, és Denki kínosan megvakarta a tarkóját.

–Azért mert ha sokat használom az erőm, akkor kisüti az agyam.

–Akkor talán próbáld meg irányítani és nem fogod—a vörös hajú lány nem értette mi ebben a nagy dolog. Persze tudott néhány dolgot a diákokról amikor ideküldték. Sőt mondhatjuk azt, hogy betanulta az aktájukat, de azt, hogy hogyan használják az erejüket nem írta benne. Akemi bár nem ismerte a UA oktatási rendszerét kicsit többet várt ettől a helytől.

–Nem érted. Nincs probléma az erőm irányításával egyszerűen csak-

Denki heves magyarázásba kezdett, Akemi pedig leintve félbeszakította:

–Úgy értem az erőd erősséget próbáld szabályozni. Ha kisütöd az agyad, akkor arra merek következtetni, hogy bár valamelyik más testrészedből sugárzod az elektromosságod a tested többi részében is ugyanolyan mértékben van jelen. Ha ezt megtanulod, nem sütöd ki az agyad.

A többiek, Denkivel együtt, ámultan figyelték ahogy Akemi egy pillanat alatt rájött Denki problémájának titkára. Egyedül Bakugou szemében volt megfigyelhető a büszkeség egy apró jele, emellett Aizawa arcán egy nem eléggé biztató mosoly keletkezett.


–Akemi, egy pillanatra—a sensei magához intette Akemit és Denkit a többieket pedig a dolgára küldte—mivel ilyen szépen rajöttél a dolog nyitjára, segíthetnél Kaminarinak—a lány bólintott, mire jelezte, hogy akkor lássanak neki. Aizawa tudta, hogy ezzel meggyűlik a lány baja, de ezt elégtételnek vette, amiért olyan szemtelen volt vele korábban.



–Ülj le—intett Akemi a föld felé, és helyet foglaltak egymással szemben.


Felemelte a tenyeret, és szembe fordította a fiúval. A másik kezén pedig csak a mutatóujját nyújtotta oda. Egy kis várakozás után, Denki rájött, hogy ugyanezt kellene csinálnia. Összeérintették a tenyerüket és a mutatóujjukat.



–Most rázz meg—jelentette ki egyszerűen a vörös hajú lány mire Denki heves tiltakozásba kezdtett.



–Mi? Nem! Akkor megrázlak.



–Denki...kinek nézel te engem? Egy kis áram, nem fog ki rajtam. Gyerünk már gyorsabban míg itt nem hagylak—a kérésére használta az erejét, mire egy pillanatra megfeszültek a lány izmai de egyéb reakciót nem váltott ki belőle— Amikor használod az erőd a testedben mindenhol ugyanolyan erősségüen hat az áram. Legyen ez a karod, a nyakad, a lábad vagy az agyad. Ahhoz hogy ne süsd ki magad, megkell tanuld nem csak az erősségét befolyásolni, ha nem irányítani is. Kezdjük azzal, hogy csak a mutatóujjamra koncentrálva megpróbálod csak azt megrázni. Használj kevés energiát, hogy minél több ideig tudjuk gyakorolni.



Bólintott, majd ezt csinált egész órán. Egy idő után kezdte feladni, de sok próbálkozás után sikerült egy leheletnyivel különböző energiát kisugároznia így lelkesebben folytatták a gyakorlást mint azelőtt.



–OI, LIBA—kiáltott Bakugout az edzés után—KI ÜTÖTT PIKACHU?



A fiú nevetésére sem fordult meg, csak bemutatott neki és felszállt a buszra. Csak arra vágyott, hogy beérjen a szobájába és aludhasson egyet