Még nincs vége [Jekyll és Hyde ff.] - BEFEJEZETT

3. Rész

Mikor napokkal később John visszaemlékezett arra a pillanatra, amikor a halottnak hitt barátja hozzászólt, még mindig kirázta a hideg. Biztos volt benne, hogy Henry örökre eltávozott az élők sorából, és ő egy életen át hordozhatja a terhet, amit barátja meggyilkolása rótt rá… Mégsem mondhatni, hogy boldog volt a ténytől, hogy Henry túlélte azt a napot. Mert Henry már nem Henry volt. Abban a legyengült, halálközeli állapotban még önmaga volt ugyan, de ahogy a méregdrága magánorvosok meggyógyították, Edward Hyde úgy tért vissza barátja testébe.

John senkinek nem szólt arról, hogy az ifjú orvos él. Temetésekor üres volt a koporsó, de az ügyvéd pénzzel igen sok ember hallgatását megvásárolta. Ő maga odaköltözött Henry házába, és Poole-on kívül a személyzet összes tagját elküldte. John lett Henry felügyelője, akit egy idő után kénytelen volt bezárni a saját szobájába.

Pedig úgy reménykedett…! Amikor Henry kezdett jobban lenni, szinte ismét olyan volt, mint a végzetes kísérlet előtt. John hosszú órákon át beszélgetett vele mindenről, és Henry tekintete ugyanolyan élénk és érdeklődő volt, mint korábban. Az ügyvéd hozta a híreket a városból, főként természetesen a Carew-házból, ahol Emma úgy gyászolta a szerelmét, mint még soha senkit. John gyakran meglátogatta a fiatal lányt, és fájt a szíve érte, de soha el nem mondta volna neki, hogy vőlegénye él. Azt gondolta, Emma számára tán még nagyobb fájdalom lenne szembenézni a tudattal, hogy Henry testében két lélek lakozik, mint feldolgozni a halálát, ezért hallgatott, és csupán mesélt a lányról Henrynek.

Hanem aztán… Nem is kellett sok idő neki, és Edward Hyde visszatért. John megborzongott az emlékektől, olyan tisztán éltek az emlékezetében. Henryvel beszélgetett, igyekeztek kigondolni valamit, amivel megállíthatnák az őrült gyilkost, amikor a doktor egész testében megremegett. Arcán verejtékcseppek gyöngyöztek, keze önkéntelenül összefogott hajához nyúlt, s amikor legközelebb John felnézett, már nem Henry Jekyll feküdt az ágyban.

Azóta tartja lekötözve a barátját. Sajnálta őt és szégyellte magát, de máshogy nem bírt vele. Mikor Hyde életre kelt, emberfeletti ereje lett a gyenge Henrynek, és még az ajtót is könnyedén kitörte volna, ha a bivalyerős láncok az ágyhoz nem szegezik. De John rettegett a naptól, amikor Hyde olyan erős lesz, hogy még a láncokat is könnyűszerrel eltépi… A félelme pedig hamarosan beigazolódott.