Még nincs vége [Jekyll és Hyde ff.] - BEFEJEZETT

5. Rész

Henry nem tudott aludni azon az éjszakán. Hosszú idő óta ez volt az első komolyabb átváltozása, ám hiába merítette ki teljesen, csak arra volt jó, hogy egész éjjel gondolkozzon. Tudta, hogy meg fog történni. Tudta, hogy elég csak egy kicsit megerősödnie, és Edward Hyde, mint egy kóborló szellem, újra visszatér a testébe. Mégis megijedt. Nem akarta felfogni, hogy miért nem halt meg aznap a templomban. Miért nem maradt ott a földön? Miért nem szállt ki belőle a lélek? Miért kell továbbra is szenvednie ebben a porhüvelyben, amely már rég nem csak az övé, hanem osztoznia kell rajta egy eszement gyilkossal?

Henry kereste a válaszokat azon az éjszakán, de nem találta őket. Szeretett volna felállni, járni egyet az udvaron, hogy kiszellőztesse a fejét, de a vasláncok az ágyhoz szegezték.

- Ez is a te hibád, Hyde – suttogta maga elé a sötétben. – Miattad vagyok ide kötözve.
- Pedig könnyedén eltéphetnéd.

A mély, rekedt hang az ő torkából tört utat magának, és Henry pontosan tudta, kihez tartozik, mégsem akart odafigyelni rá. Nem, nem, ez az ő elméje, Hyde nem fogja ismét beszennyezni, főleg nem éjjel, amikor minden segítsége az igazak álmát alussza.

- Na mi az, Jekyll? Már nem vágysz a friss levegőre?

Henry lehunyta a szemét. Érezte a verejtékcseppeket az arcán, és érezte remegő kezét is, amely a hajához közelített. Minden erejét bevetette, hogy leszorítsa a karját, és megakadályozza az éjszakai átváltozást.

- Gyenge vagy – szólt Edward Hyde hangja megvetően, és Henry akármennyire is szerette volna, már nem tudta figyelmen kívül hagyni.
- Nem uralkodhatsz felettem. Nem is létezel igazaból.

Nevetés. Rekedtes, mély, sátáni nevetés.
- Ó, Jekyll, meddig hazudsz még saját magadnak? Hiszen létezem. Te magad hívtál életre.
- Nem igaz – suttogta ismét Henry. – Nem igaz! Nem igaz! NEM IGAZ!

Tudta persze, hogy Edward Hyde nem hazudik, de lelkének háborgó tengerét csak igy tudta lecsillapítani. Hyde csak nevetett. Nevetett az ő gyenge ’testvérén’, akit annyira megvet, hogyha nem az ő testében élne, vele végzett volna elsőként. Így viszont kénytelen volt elviselni Jekyllt, aki ugyan megakadályozta az újabb átváltozást, de a horrorisztikus hangokat, melyeket John tisztán hallott a másik szobában, már nem tudta elfojtani.