Sötét lyukban ragadtam,
Minden segítséget megtagadtam.
Hangosan kiáltva, falak közé zárva,
Feléd kitárva, sorsomat kivárva.
Magányomban felnézvén,
"Mikor jössz?" - kérdem én.
A múltat elnézném,
Emlékeink eltemetném.
Új kezdet felé tekintve,
Boldogsággal meghintve.
Úton vagy már, reménykedem,
Bámennyire is vagyok reménytelen.
YOU ARE READING
Verseim és egyéb gondolataim
RomanceBár nem vagyok költő és versírásban sem vagyok jó, amikor az ember életében rossz dolgok történnek valamilyen formában mégis ki kell engednie a gondolatait, és mivel vers formájában több-kevesebb sikerrel ez működik is számomra, úgy gondolom, miért...
