Nem érzek én semmit,
Szerelmet viszont mennyit.
Te nem szeretsz már engem,
Tán időmet vesztegetem?
Ez az érzelem miért nem múlik,
Az ábrándban csak ördög bújik?
Remélem nem ez az igazság,
És lesz itt még vigasság.
Úgy érzem megéri a várakozás,
Hátha megjön a virágozás.
Újra minden egész lehet,
Megint írhatunk egy történetet.
Ha ez sajnos nem így lenne,
Az én lelkem tönkremenne.
Idővel talán begyógyulna,
Lehet, hogy belepusztulna.
YOU ARE READING
Verseim és egyéb gondolataim
RomanceBár nem vagyok költő és versírásban sem vagyok jó, amikor az ember életében rossz dolgok történnek valamilyen formában mégis ki kell engednie a gondolatait, és mivel vers formájában több-kevesebb sikerrel ez működik is számomra, úgy gondolom, miért...
