Balettcipők

Első fejezet

Végre megkaptam a levelemet a Bostoni Balettiskolából hogy felvételt nyertem, amihez költöznöm kell. Londonban élek születésem óta, szeretem ezt a várost. Most viszont itt kell hagynom. A szüleim nem tudnak velem jönni, nem hagyhatják itt a munkájukat. Bíznak annyira bennem, hogy elengednek egyedül. Kapok majd pénz a szállásomra, az utazásomra és az iskola cuccaimra is, ha pedig Bostonban fogok élni keresek magamnak munkát a balett mellet.

Délután neki álltam a pakolásnak ugyanis másnap reggel indult a gépem. Anya be-be segítgetett nekem, közben jókat beszélgettünk és nevettünk. Ez hiányozni fog nekem, ahogy órákig el tudunk beszélgetni és hülyülni. Ő a legjobb barátnőm. 

Mikor kész lettünk a pakolással le mentünk a konyhába és csináltunk egy kis gofrit magunknak. Mire kész lettünk haza ért a bátyám, leült hozzánk enni és elmesélte a napját. Miután ettünk maradt még egy kis időm addig le zuhanyoztam, fel készültem a másnapra, még elpakoltam magamnak pár cuccot aztán át mentem Davidhez beszélgetni.

-Szia. Be jöhetek? - kopogtam az ajtón.

-Gyere csak hugi. - hallottam.  - Mond csak mi a helyzet? Izgulsz már? - érdeklődött.

-Mi az hogy? Ilyet kérdezni. Naná, hogy izgulok! - egyszerre lettem izgatott és egyszerre komor.

-Van valami baj? - kérdezte. -Ha már nem akarod nem muszáj el menned. - próbált nyugtatni.

El gondolkodtam...

-De szeretnék nagyon is! Csak hiányozni fogtok. Hiányozni fog anyával a sok csajos napok és veled ezek az esti beszélgetések, és hát apa is. - szomorodtam el és könnybe lábadt a szemem.

-Hey Emma, bármikor fel hívhatsz minket és biztos hogy fogunk hozzád ki menni meglátogatni téged! Emiatt ne izgulj! - húzott oda magához.

Mire David megnyugtatott apa is haza ért a munkából. Leültünk vacsorázni, anya pizzát csinált nekünk. Tele is ettem magam. Miután befejeztük az ebédet elpakoltam az asztalról, el mosogattam, közben még apával beszélgettünk kicsit. Átbeszéltük a másnapi menetrendet, aztán pedig fel mentem és le feküdtem aludni.