Reggel sikerült el aludnom szóval kapkodással indult a reggelem. Gyorsan be kaptam egy meleg szendvicset, meg mosakodtam, fel kaptam magamra valami ruhát és és be pattantam apa mellé a kocsiba. David és anya is ki kísértek a reptérre.
A reptér nincs tőlünk messze, 10 perc kocsival, mégis úgy tűnt mintha 1 órát utaztam volna. Annyira izgatott voltam, mindenféle járt a fejembe. El raktam e minden cuccom, meg vannak e a könyveim a sulihoz és még sok más. A családom. Hogy mennyire fog fájni a búcsúzás.
Amint megérkeztünk ki szálltam a kocsiból, apa ki vette a bőröndöm a csomagtartóból én pedig meg álltam az ajtónak dőlve és körül néztem. Ezelőtt sosem voltam még, nem volt alkalom rá hogy repülővel utaztunk volna valahova, mindig minden nyaralásunkra kocsival mentünk. Kicsit el bambultam, David oldalba bökött és biccentett a fejével, hogy indulunk befele. Bent ki voltak írva az induló és érkező járatok. Az enyém 30 perc múlva indult, addig apa hozott nekem egy nagy hamburgert, amit azonnal megettem mert nem sokat reggeliztem és néhány nasit és vizet az útra. Mire megettem a hamburgert ott volt az idő, hogy indulnom kellet. A családom el kísért a csomag ellenőrzőig ott el búcsúztunk.
-Amint meg érkezel hívj! Szeretlek! - mondta anya a könnyeivel küszködve.
-Úgy lesz! - Ígértem meg és szorosan magamhoz öleltem.
-Vigyázz magadra! - Búcsúzott tőlem apa is és átölelt.
-Ha bárki bánt csak szólj és már indulok is. - Mondta David mosolyogva és szorosan átölelt.
Elindultam a beszálló kapukhoz, még vissza néztem a családomra, mosolyogtam egyet és kezdődhet a nagy betűs életem.
YOU ARE READING
Balettcipők
AdventureA főszereplő lányt felveszik egy világhírű balett Akadémiára. Új környezetbe költözik, új barátokat szerez, megismerkedik egy fiúval. Ám lesznek nagy fordulópontok az életében.
