Egy nyeregben [Befejezett]

29.- Az 50. lovasbál

Már este elkészülten vártam Stevet és Louist, hogy megérkezzenek. Együtt akartak értem jönni, s ezt tiszteletben tartottam. Az öltözékem újfent egy bordó, testhez simuló ruha volt. Nem volt rajta semmi féle dísz, csak a fülemen, és a nyakamon viseltem ékszereket. A hajam egy kócosabb hatású kontyban volt, amit néhány hajtűvel egészítettem ki.
Néhány percen belül megérkeztek a fiúk. Oda mentem az autóhoz, és rögtön Louisra vetődtem.

-Áh milyen fess úriember tisztelt meg a jelenlétével!-igazítottam meg, hibátlan gallérját. Miközben ingjét fogtam, meleg csókkal jutalmaztuk meg egymást.

-Úgy gondolod? Szerintem te vagy sokkal inkább figyelemre méltó.-csókolt meg újra, és újra.

-Ahj el ne élvezzetek már!-szállt be Steve a vezetőfülkéhez.

Nevetve követtük az autóba. A hátsó üléshez ültünk.

-Nem mellesleg -folytatta-, szingli vagyok. Ilyet csinálni!-beszélt, miközben tolatott.

-Nyugi Steve te is elegáns vagy.-nyugtattam meg kuncogva.

Az úton Louis végig a combomat markolta, amitől kicsit beindúltam. Mikor ránéztem gyorsan le is kapott, majd a fülembe súgott.

-Nagyon dögös vagy ebben a ruhában.-szorította meg mégjobban a combom.

-Hhh hhh-vettem a levegőt kicsit hangosan.

-Ez tetcik igaz?-vitte a bugyim irányába a kezét.

-Ne, itt van Steve!-fogtam meg a kezét.

-Sajnálom, már beindítottál.-csókolt meg, ezúttal nem olyan gyengéden.

-Mi lenne ha ezt majd a bálon folytatnánk?-tettem kezem a mellkasára.

-Ahh miért teszed ezt velem?-fogta meg a kezem.

Fél órán belül ott voltunk a kastélyban. Szépen fel volt díszítve virágokkal, és szalagokkal, mint mindig. Mielőtt még bementünk volna, Louis megállt az ajtó előtt.

-Készen állsz?-nézett a szemembe.

-Arra, hogy elítéljenek, hááát nem igazán...-néztem a földet zavartan, mire felemelte újjával az állam és megcsókolt.

Ez után, természetesen a torkomban lévő gombóc el is tűnt.
Kézen fogva léptünk be az ajtón, s erre minden jelenlévő férfi, és nő végigmért minket. Ahogy gondoltam... Max is feltűnt a tömegben, egy ismeretlen lánnyal. Nem hiszem el, hogy naponta mást szédit. Mivel már nem lakik nálunk, gondolom albérletet keresett, na meg ágyasokat...
A bál kezdete, egy nyitó tánc volt, amin az egylet tagjai vettek részt. Természetesen Louissal táncoltam, miközben Max epekedve nézett, pedig nem akartam féltékennyé tenni. Addig is Louis szemei szinte elnyelték az enyéimet.

-El sem tudom hinni, hogy annyi férfi közül én lehetek a barátod.-mondta őszínte tekintettel.

-Ki mást választottam volna?-mosolyogtam.

Úgy éreztem, mintha egy álomban lennék. Megszűnt körülöttünk a világ, csak mi léteztünk ketten. A tánc befejezése képpen mindenki meghajolt a partnere előtt, ahogy mi is. Távozva össze találkoztunk Jackel, és Sofival. Már egész nagy a pocakja, látszik, hogy növekszik a kis baby. A fiúk Steve társaságával elmentek inni, és mi is így tettünk. Pezsgőt ittunk, miközben egy elegáns helyet kiválasztva beszélgettünk.

-Max végig téged nézett. Látszik, hogy féltékeny.-szürcsölt az ivólevébe.

-Nem baj, ennek ellenére is Louissal maradok. Ha muszáj lenne sem tudnám újra kezdeni vele....-majd egy idő múlva megszólaltam- Ömm ki megyek egy pillanatra.

Eszembe jutott, hogy kint hagytam a telefonom a kocsiban. Nem is tudom, hogy miért nem jutott eszembe, hogy ott van. Mikor már kiszedtem az autóból a cuccom, Max volt a hátam mögött. Próbáltam kikerülni, de ahogy észre vettem, nem akarta, hogy elmenjek.

‐Légyszíves engedj vissza a bálra!-adtam meg magam, kedvesebben mint terveztem.

-Miért tenném?-nézett perverz, sötét tekintetével.

-Talán mert én is itt vagyok.-jelent meg Louis.-Csak gondoltam szólok -karolta át a vállam.-, de ha esetleg akarsz egy olyat, mint a múltkor, akkor nem fontos elmenned.-cinikus mosolyával, nem lehetett komolyan venni.

-Azt hiszed félek tőled?-kulcsolta össze karjait.-Nem vagyok olyan aki nem rúg gólt, csak mert van egy kapus.

-Hhm, pedig nekem eddig nagyon úgy tűnt.-mielőtt még elfajúlt volna a dolog, úgy döntöttem közbe szólok.

-Na oké, ebből most lett elég. Menjünk vissza.-toltam az ajtó felé a barátom.

-Ne már Amy! Te is becsicskúltál neki? Azért tőled többet vártam.-ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni. Ott hagytam Louist, és hatalmas önbizalommal bevertem neki egy állast.

-Megérte becsicskulnom, mert ő jobb az ágyban mint te voltál.-miközben e szavakat mondtam neki, az orrából folyó vért próbálta elállítani.

Minden szó nélkül ott hagytuk és nevetve igyekeztünk vissza a bálba.
Miután vége lett a bulinak, haza mentünk. Meztelenül feküdtünk az ágyában, s átbeszéltük a történteket. Egyáltalán nem komolyodtunk meg, sokkal inkább nevettünk.

-...és mikor csak úgy beütöttél neki a semmiből -szívott bele nevetve a cigijébe.-, na az volt nagy durranás.

-Viszont amikor beszóltál neki, hogy csicska, akkor elég nehéz volt vissza fogni magam, hogy ne röhögjek.-mosolyogtam.

-De a végén azt komolyan mondtad?-fogta meztelen mellem

-Mit?-méregettem mosolyogva a takarót.

-Hát, hogy jó vagyok.-ekkor felé fordultam.

-Te sokkal jobb vagy annál, ami ő.-miután kimondtam, szenvedélyesen megcsókoltam.

A csókcsatánkat megszakította, de ez így is csodálatos volt.

-Akkor mehet még egy menet?-mondta, miközben moslyogva dőlt rám, a másik irányba.- De tényleg! Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek!-nevetett bele.

-Nem tudom mi lenne velem nélküled.-néztem rá.

-Hát azt hiszem szingli lennél.

A nevetést nem tudtuk abba hagyni. Már túl álmosak voltunk, hogy más alvó pózt vegyünk fel, így ebben a helyzetben tértünk nyugovóra.