Véletlen Műve🖤||✅

2.rész

Mióta össze jöttünk Miloval eltelt fél év még mindig nem tudja senki. Kivéve Maricsot. Egyszer nála voltunk mert Milo stúdiozott én meg unatkoztam úgyhogy elmentem vele. Amíg Marics kiment WC-re addig Milo oda ült mellém én meg szájon pusziltam ő meg vissza és ez így ment amíg Peti nem köhintett a hátunk mögött jelezve hogy vissza ért. Úgyhogy elmondtunk neki mindent viszont nem akadt ki. Sőt örült neki. Márk már egy nehezebb eset lesz majd de ő még nem tudja. Ma Márkkal megyünk fagyizni úgyhogy készülődök. Végül egy nyárias szoknya és egy blúz mellett döntöttem egy szandállal.
-Hali.
-Helló.
Megöleltük egymást majd elindultunk. Út közben beszélgettünk és nevetgéltünk. A fagyizóban csipogott a telóm és Márk elvette.
-Mióta van zár a telefonodon?🤨
-Ömmm..... Nem rég óta
-Aha..... És miért?
-Azért mert Marics állandóan elvette és nem akartam hogy bármit nézegessen rajta.
-Aha........Feloldod?
-Nem.
-??
-Bocsi.....Add majd én megnézem.
-Titkolsz előlem valamit?
-Dehogy!
-Akkor add ide.
-Nem
-Y/n! Nem bízol bennem?
-De..... Csak.....
-Csak?!
-Hagyjuk, én most inkább haza megyek.
-Sajnálom, nem akartalak megbántani......
-Tudom, de nekem időre van szükségem.
Majd haza mentem. Pontosabban Milánékhoz. Látni akartam. Csengettem viszont nem Milo jött ki, és nem is a szüleik, hanem Marics.
-Ohm.... Szia.
-Hali, Milán?
-Szobájába.
-Köszi.
Fel mentem majd bekopogtam.
-Gyere-szólt egy  halk hang az ajtó mögül
-Szia
-Helló manó🥺. Mizu?
-Márk....
-Tudja?
-Nem....
Elmondtam mindent Milonak most ebben a helyzetben azt éreztem ő az egyetlen aki meghallgat.
-Semmi baj, gyere ide🥺❤️
Le ültem mellé és jó szorosan hozzá bújtam.
-Szeretlek❤️-suttogtam
-Én is baba❤️!
Majd egyszercsak meghallottuk a bejárati ajtót záródni ezért gyors elbújtam Milán ágya alá.
-Csá öcsi, mizu?
-Cső! Nem beszéltél Y/n-val?
-Nem miért?
-Kicsit össze kaptunk.
-Nem beszéltem vele de ígérem beszélek vele az érdekedben.
-Köszi bátyó
Itt elmosolyodtam. Cukik.
-Na de mentem csövi
-Chao-Márk kiment.-Elő jöhetsz.
-Ez húzós volt
-Az biztos.
Milán feküdt az ágyon és telefonozott én meg fogtam magam és rá ültem a csípőjére aztán rá dőltem a mellkasára és úgy csókolóztunk.
-Ja és még valami....
Jött be Márk a szobába. Ajaj.
-Mi a f.....
-Márk hallgass meg kérlek.
-Mióta?.......
-Tessék?-kérdeztünk vissza egyszerre Miloval
-Mióta vagytok együtt??-kérdezte kicsit ingerültebben Márk.
-Fél éve......-motyogtam
-👏🏻👏🏻👏🏻
-Kérlek hadd magyarázzam meg!
-Nem kell semmit megmagyaráznod! És még ezek után te nem bízol bennem.....
-Márk kérlek-mondta most Milo
-Na te csak hallgass! Többször is kérdeztem van-e köztetek valami és mindig letagadtad!-Kiabált Márk-Tudott még valaki róla?
-Peti..... - mondta Milo
-Szuper, a legjobb haverod tudja de én nem.
-Mert így reagáltad volna le! Ne tedd itt az ártatlant! Úgy teszel mintha ezek a szabályok rohadt fontosak lennének pedig voltatok kB 6 évesek mikor írtátok! Márk nőlj már fel! Ezek csak gyerekes szabályok! Nem szabhatod meg hogy Y/n kit szeret és kit nem!
-Ohh.... Y/n? Neked is ez a véleményed?.....
-Most az egyszer egyet értek Milánnal...... Hatnál biztos nem voltunk többek. Felnőttünk Márk! Fogadd el!
-Hát ha neked ennyit ért a barátságunk.
-Nem Márk én nem ezt mondtam.
-Akkor most én vetek neki véget!
-Ennyit jelentett neked 14 év? Csak egy bábu voltam akit élvezettel tettél ide és oda?
-Nem Y/n, egy hatalmas hiba voltál....
És itt nem bírtam tovább, ahogy Márk kilépett az ajtón kitört belőlem a sírás!
-Baba nyugi! Semmi baj nem lesz, majd megbékél.
-Remélem igazad lesz.
-Holnap el jössz a koncertre?-terelte a témát Milán
-Hmmm....
-Kérlek🥺
-Jó... Jövök.
-☺️
-De csak mert szeretlek😌
-Még jó😆
Össze bújva elaludtunk.