Jisung szemszöge
A szilveszteri buli óta 2 hét eltelt. Két héte valószínűleg részegen lefeküdtem a legjobb barátommal aki azóta nem hajlandó velem beszélni. Számtalanszor hívtam meg írtam neki de nem válaszolt. Többször a házukhoz is elmentem de Felix közölte hogy nem akar velem beszélni.
Teljesen kivagyok. Minho a legjobb barátom és nem akarom elveszteni egy részegen elbaszott döntés miatt. Nagyon fontos nekem. Hogy tudtam egy éjszaka alatt így elbaszni az életem?
Tudom hogy ma Felix és Hyunjin randizni mennek szóval nincs aki távol tartson Minhotól.
Tervem első feleként kivártam míg Hyunjin megérkezik a Lee házhoz Felixért aki már az ajtóban a nyakába ugrott és megcsókolta. Végignéztem ahogy elmennek kézen fogva majd kaptam az alkalmon és odaszaladtam az ajtóhoz ami szerencsémre nem volt bezárva. Berohantam a házba egyenesen fel az emeletre Minho szobájába. Mikor benyitottam teljes sötétség fogadott és Minho ahogy az ágyán fekszik nyakig betakarózva hason és csak a telefonja kijelzőjének a fénye világította meg arcát.
-Minho!-szóltam neki kicsit hangosan mire rám kapta ijesztően karikás szemeit.
-Jisung? Hát te mit csinálsz itt?-kezdett neki halkan rekedtes hangon.
-2 hete nem beszéltünk. Miért nem írtál vissza? Vagy vetted fel ha hívlak? Vagy engedtél be amikor jöttem?-kérdeztem és közelebb sétáltam hozzá.
-Menj el.-kelt fel az ágyról majd megkerülve engem fogta meg szobája ajtaját jelezve hogy menjek ki rajta.
-Nem megyek el. 2 hete otthagytál engem egyedül egy olyan helyzetben ahol szüksegem lett volna rád. Még arra sem méltattál hogy legalább elmond hogy mire emlékszel vagy hogy emlékszel e egyáltalán valamire. Aztán pedig leszartál és elkezdték ignorálni el sem mondva miért.-kezdtem bele monológomba amit ő csak lehajtott fejjel hallgatott.
-Minho-léptem hozzá közelebb-én nem akarlak elveszíteni. Szükségem van rád. Te vagy a legjobb barátom akármi is történt.
-Hát nem érted hogy pont ez a baj! - akadt ki majd felkapta fejét és a szemembe nézve folytatta.
-Nekem te sosem voltál a barátom én mindig is többet éreztem. Csak vártam és vártam. Aztán amikor aznap kezdeményeztél....... én azt hittem.... azt mondtad szeretsz.-csordult ki egy könycsepp a szeméből.-Azt hittem végre teljesen boldog lehetek veled. A fellegekben éreztem magam. Végig ezt mondogattad. És én is neked.-húzta fájdalmas mosolyra száját miközben könnyei még mindig folytak le az arcáról.
-De ezek szerint ez nem volt igazi. Rájöttem hogy én már nem tudok többé a legjobb barátod lenni Hannie. Sajnálom de nem megy. Már nem bírom elviselni a fájdalmat. Haragudhatsz rám de képtelen vagyok folytatni.-hajtotta le ismét a fejét.-Minho....-szólítottam meg majd pár perc csönd után folytattam.-Próbáljuk meg!-jelentettem ki magabiztosan.
Erre ő értetlenül rám elemte tekintetét.
-Próbáljuk meg!-léptem elé.
-Miről beszélsz? Te nem szeretsz engem.
-De nem engedem hogy elhagyj. Próbáljuk meg aztán ha nem megy akkor hagyom hogy elsétálj. A szerelem meg közben is kialakulhat. Meg hamár úgyis lefeküdtünk nincs mit veszítenünk. Kérlek próbáljuk meg.
-Hahh... rendben.-egyezett bele majd megölelt.
Így jöttünk össze Minhoval 6 évvel ezelőtt. Azóta már mindketten leéretségiztünk és dolgozni kezdtünk. Kb 3 éve élünk együtt és már a közös családon gondolkodunk. Annyira jól tettem hogy nem hagytam kisétálni életem szerelmét az életemből akkor.
YOU ARE READING
Skz One Shot?
Short StoryMég nem döntöttem el hogy pontosan mit is fog tartalmazni ez a könyv de remélem tetszeni fog ami eddig van benne.