Home (Omegaverse) [JiKook] ✓

1.

MiCha kettő évesen ment napközibe, neki kialakítottam a normális életet, hogy barátkozni tudjon és beilleszkedjen. Normális életet szánok neki, amennyire csak lehet.
Természetesen, kitudódott a hír, miszerint gyermekes omega vagyok. Nagy hír volt ez és sokan összeboronáltak bizonyos idolokkal, csakhogy egyik sem volt igaz. Az ügynökségem sikeresen kiadott egy közleményt, miszerint tényleges apa vagyok, de senkivel nem randizok jelenleg. Egyenlőre a gyermekemnek és a karrieremnek szánom az életemet.

Mindez a nagy cécó egy éve volt, ami egy kicsit meg is viselt. Az ügynökség és Namjoon tanácsára is kiadtam egy újabb albumot. Inkább a zenémről beszéljenek, mint a magánéletemről.
De, mint minden híresebb énekesnél, nálam is szóba jött a külföldi koncertezés. Mivel úgy gondoltam, hogy MiCha mellett a helyem, lemondtam erről. Nem szeretnék több hónapig távol lenni tőle és kiragadni sem a megszokott életéből.

Szóval, csak itthon tevékenykedek, illetve elutazok különböző városokba, de olyankor MiCha a Csillagfényben megismert munkatársakkal van, vagy épp SeokJinnel, Namjoon párjával. Megbízom bennük és imádják a kislányt is.

Hazafelé tartottunk egy újabb tévés interjú után. Namjoon vezette az autót, én pedig hátul utaztam. Az anyós ülésen a párja, SeokJin pötyögött a telefonján. Ilyenkor úgy éreztem magam, mintha ők lennének a szüleim.
Nemrég beszéltem Hyunnal, ma ő vigyázott MiChára Choi-al és Nayeonnal együtt, amiből az lett, hogy még ketten csatlakoztak hozzájuk, Felix és Han. A legtermészetesebb az, ha nálunk van egy kisebb csoport is, aki vigyáz a lányomra és együtt vacsorázunk.
- Choi kérdezi, hogy rendeljenek-e szezámmagos csirkét? - kérdezem a két Kimet, előrehajolva a két ülés között.
- Igen! - válaszolja SeokJin, amit megírok Choi-nak is. - A holnapi napod szabad lesz. Mit fogsz csinálni?
- Elviszem MiChát a napiba és pihenek. - válaszolom, Namjoon megköszörüli a torkát. - Igen, Namjoon, fogok a dalszövegekkel is dolgozni, de tudod jól, hogy van négy füzetnyi anyag.
- Az lehet, hogy elégnek tűnik, de még dolgozz rajtuk egy kicsit - tanácsolja, ő a legszigorúbb véleményező. - És keress más ihletforrást.
- Miért?
- Mert a négy albumodon levő számok, mind MiCháról szólnak! - válaszolja. - Ideje lenne valami más is a balladák helyett!
- MiCha az életem és a rajongóim szeretik őt, mégha nem is láthassák! - csattanok fel azonnal, védve a kislányomat. - MiCha a legnagyobb inspirációm!
- Én is imádom a kislányodat, de túlzásokba esel... - mormogja Namjoon, de mielőtt folytatná SeokJin közbeszól.
- Jimin, csak próbáld meg, kell egy kis változatosság mindenkinek! - kérlel SeokJin.
- Megpróbálom hyung. - dőlök vissza az ülésembe.
- Ne esettek mindig egymás torkának! - dorgál meg minket SeokJin, én pedig felszusszantok. Nyűgös vagyok egy kicsit, mert elhúzódott a forgatás.
- Rendben. - dünnyögöm orrom alatt, majd a hátramaradt út alatt, azt hallagatom, ahogy a házaspár megbeszélik, a holnapi napot.
Sokszor irigykedem rájuk, annyira jól kiegészítik egymást, sose hallottam felőlük veszekedést, hanem megbeszélik. De szerintem inkább a békítő hancúrozás segít nekik a legjobban.

Amint leparkolt Namjoon az autóval, azonnal kipattanok a járműből és szaladok a kicsi MiChához, már eléggé elszerették előlem a pici lányt, de nem nagyon zavar. Bármennyi szabad időm legyen rá szánom.
A bejárati ajtót nyitva hagyom, hogy a házaspár is be tudjon jönni, majd a hangzavar kellős közepére figyelek.
Csak belegondolni, hogy egy 3 éves kislány előtt négy pasi és a legtöbbjük alfa, mindnek kifestve az arca és kis copfok, meg csatok vannak a hajúkba nem mindennapi látvány lehet. Kivéve nekem.
Az ajtófélfának dőlve nézem, ahogy öten játszanak valamilyen játékot a plüssökkel és babákkal, míg az egyetlen női egyén figyeli a játékot.
- Nyeeee! - kiállt fel MiCha a játék közepedte, miközben Felix a plüss kutyussal úgy tesz, mintha megenné a műanyag konzervet. - Elmondalak!
- Kinek? - kérdezi Felix a kislányomat mérgesítve.
- Apának. - válaszolja és maga előtt keresztbe fonja a karjait.
- Nem kell! - szólalok meg, MiCha felém néz, mire elmosolyodok. Legugolok és kitárom karjaimat neki, ő futásnak ered. Atlétákat megszégyenítően, gyorsan szökell át a játékokon és a testrészeken.
Nagy erővel csapódik nekem, a fenekemre ülök és átölelem a pici kislányt.
- Szia Mimi! - puszilgatom meg drága lányomat, míg ő szorosan bújik hozzám. - Hiányoztál!
- Te is nekem apa! - mormolja mellkasomnak, az pulcsim átmelegedik, ahol a kis szája van. - Felix oppa nem játszik rendesen.
- Igazán? - kérdezem és Felixre nézek szúrósan. - Próbáltad fenékbe rúgni?
- Nem. - rázza meg a fejét MiCha.
- Ha nem viselkedik, rúgd fenékbe - kuncogom el magam. - De csak őt!
- Rendben apa! - nyom egy puszit az arcomra, majd kibontakozik az ölelésemből. Útnak engedem őt és figyelem, ahogy visszamegy a játszótársai közé, majd nemes egyszerűséggel combon rúgja Felixet. Elnevetem magam, majd felállok és a társasághoz ülök.

MiChával nekünk ez a normális, akkor érezzük magányosnak magunkat, ha a napok délutánjai üresen telnek és nincs nálunk a társaság, akiket megszoktunk. Nekünk ők a családunk, mint másnak a  nagybácsik, nagynénik vagy unokatestvérek. Csak míg más velük bizonyos időközönként találkozik velük, addig nálunk ez mindennapos dolog.

A két Kimmel kiegészülve nagyjából teljes lett a csapat és a vacsoránk megérkezésével elszabadult egy kisebb pokol. MiChának vágtam fel a csirkét, hogy könnyebben ehesse meg, míg a többiek ételeket cseréltek. Általában az lesz a vége, hogy mindenki eszik mindenből, így felesleges a csere. A tévé, mint háttérzaj, most is ment, épp a híradót adták.
- Egy kis csendet! - kér meg minket Namjoon, én is felfigyelek a nevemre, ami a tévéből szól.
- Park Jimin, a népszerű szólóénekes negyedik albuma With You címmel az első helyet tartja, immár második hónapja! - jelenti be a hírvezető. - Ezzel egy újabb rekordot zsebelhetett be magának a ballada énekes. Az közösségi oldalain a kommentelők egyre jobban várják a világ körüli turnét, de eddig semmi hír!
Megforgatom a szemeimet és tovább foglalkozom MiChával, hogy megvacsorázhasson és le tudjam fektetni. Holnap több időm lesz a lányomra és ki is használjuk az időt.

A kis társaság a nappaliban tovább beszélget, míg én MiChával foglalkozom. Fürdés után a szokásos esti mese és már alszik is a nagy ágyban, ami csak az övé.
Visszatérek a többiekhez és leülök közéjük, már üresek a dobozok és a tányérok is, már csak össze kell pakolni.
- Jimin - szólít meg Choi, hümmögök, ezzel is jelezve, hogy figyelek rá. - Két éve az iparban vagy, már kellene legyen legalább egy világ körüli turnéd.
- Tudom - szusszantok egy nagyot. - De apa vagyok és van egy kislányom. A comebackek alatt keveset látom, akkor mi lenne egy turnén? Magammal nem vihetem, pedig tudom, hogy szeretné. És ha viszem, akkor vele fogok foglalkozni.
- Ugye, tudod, hogy itt vagyunk neked? - kérdezi Nayeon.
- Tudom. - válaszolom. - A mindennapjainak a részesei vagytok, nem venném el ezt tőle, de itthon sem akarom hagyni őt.
- Találunk rá megoldást Jimin. - SeokJin a hátamra teszi kezét és megsimogatja. - A rajongóid pedig türelmesek.
- Már aki. - forgatom meg a szemeimet, majd egy nagyot szusszantok.
Telefonom csörgése szakítja meg a csendet a nappaliban, így felveszem azt. Taehyung az.
- Szia, mondjad. - szólok bele a telefonba.
- Van egy meglepetésem neked! - hangján hallom, hogy mosolyog.
- Ugye nem?
- De igen!