A szerelem két keréken érkezik

3. rész

Win

Óvatosan nyitom ki szemeimet, és felülök. Bár ne tettem volna! Hajtom fejemet a tenyerembe, forog velem a világ, mindjárt kidobom a taccsot. Minek kellett annyi sört meginnom, mikor tudom, hogy nem bírom! Ez is a ficsúr miatt van, jut eszembe. Egész este figyelt azzal a jéghideg tekintetével, és ha rápillantottam, kimérten elfordult. Felemelem a fejemet, és körbenézek, már megint Khun Warutnál éjszakáztam, immár sokadik alkalommal.

- Kedves fiam, hát felébredtél? - Kérdezi a kis öreg.

- Jó reggelt! - Teszem össze kezeimet. - Elnézést, hogy megint zavartam. - Szabadkozom.

- Ugyan, rá se ránts! - Veregeti meg vállamat és leül mellém.

- Lassan bérelhetnék magánál egy szobát, annyit alszok itt! - Nevetek fel.

- Oh, nemsokára meglesz az a szoba! - Nevet fel. - Csak nem úgy, ahogy most gondolod. - Halkan morfondírozik magában, de azért meghallom.

- Ezt megint hogy érti? - Kérdezem. - Nem vagyok gondolatolvasó!

- Fiacskám, te azt még nem tudhatod! - Kacsint rám.

- Miért kell mindig ilyen sejtelmesen fogalmazni? Egyrészt nagyon reggel van még, másrészt halvány lila fogalmam sincs, mire gondol.

- Reggel? Mindjárt ebéd van! - Hagyja figyelmen kívül kérdésemet. - Oh, Team! Gyere csak ide! -Hívja nagyapja.

Kelletlenül idevonszolja magát, majd egyik lábáról a másikra áll, miközben ráemelem tekintetemet. Ekkor bevillan egy álomkép, melyben fölém hajol és megcsókol. Badarság rázom meg fejemet, de visszagondolva olyan valóságosnak tűnik. Belenézek szemeibe, de semmit sem tudok kiolvasni szeméből, arcát kezdem el tanulmányozni, ám azzal se megyek sokra, olyan merev, mint egy kőszobor.

- Unokám, hoznál Winnek egy kis vizet és fájdalomcsillapítót? - Kéri meg Teamet Khun Warut. - Valakinek gondoskodnia kell róla, szegény kicsit másnapos.

- Hozzon magának! Van két lába és két keze. - Feleli durcásan. - Meg amúgy is, minek iszik, aki nem bírja? - Teszi fel nekem a kérdést.

- Kedvességed határtalan! - Mondom neki gúnyosan. - Khun Warut, hogy lehet magának ilyen karót nyelt unokája?

- Magam sem értem! - Szomorúan csóválja fejét. - Pedig olyan jó gyermek volt! Na, de akkor majd hozok én neked! - Támaszkodik vállamra, és nyöszörögve kezd felállni.

Az erőlködésétől szinte már hallom, ahogy az ízületei recsegnek, mit furcsállok, mert valamelyik nap még a suhancokat kergette a műhely körül.

- Hagyd, nagyapó! Mindjárt hozom. - Kelletlenül elvonul a konyhába.

- Mégis csak rendes ez a gyerek! - Huppan vissza mellém Khun Warut, és hirtelen már semmi baja sincs.

- Maga egy kicsit szimuláns mostanában, nem gondolja? - Kérdezem meg a kis öreget, mert nem tudom hová tenni cselekedeteit.

- Meg akarsz sérteni? - Áll neki duzzogni. - Mikor úgy fájnak az ízületeim! - Simít végig combján, majd hangos nyögés kíséretében előrehajol, és vádliját kezdi el dörzsölgetni.

- Nagyon furcsán viselkedik, de ha magának jó így... - Rántok vállat. - Nem az én dolgom.

- Neked is jó lesz, hidd csak el. - Kacsint rám. - Itt is van az unokám, magatokra hagylak, fontos elintéznivalóm van. - Emelkedik fel, és sántítva elsétál.

Nevetve követem tekintetemmel, és csóválom a fejemet. Vicces a kis öreg, biztos készül valamire, de vajon mire?

- Meddig tartsam még neked? - Tol elém egy pohár vizet és egy szem tablettát.