Átlátszó vagyok értem
Pedig csak válaszokat kértem
Ilyenkor olyan rosszul érzem magam
Ez igazából jó régről fakad.
Sose láttak az emberek engem,
Ezért sose hallották hangom s csendem
Miért várom el, hogy más lásson
Miért szeretném, hogy ne bántson?
Komolyan kérdem láthatatlan vagyok?
Magamból egyáltalán miért adok?
Teljesen feleslegesnek bizonyult.
Könnyekkel megtelt edényem kiborult
Nem lesz több csepp benne
És bárcsak nevetéssel telne
Bár ilyen reményeket nem fűzök
S az esélytelenség ellen nem küzdők.
Kiben bízzak, ha a családom is bánt?
Verbálisan de, ezzel is még mélyebbre ránt
Hogy másszak ki a gödörből, ha fáj?
Nyugtatom magam, s körmöm bőrömbe váj.
Lehet túl gondolom ezt az egészet
Inkább nem hallgatom a szidó beszédet
Rosszabb is lehetne mindig ezt mondják
Az embert ezek a mondatok megfojtják.
Kis soraim maradjanak enyémek?
Másnak talán kellenek szemétnek?
Kit érdekelnének nyűgjeim?
Nap majd felszárítja könnyeim
S másra többé nem várok
Lelkemre lakatot zárok,
Mit kinyitni csak a rímek tudják
Addig míg majd ők is megunják.
YOU ARE READING
Mélykék
PoetryHa csak a borítóra figyelsz sose látsz bele oly mélyen, hogy megértsd mit mond a borító. Saját versek. Megkérnélek kedves olvasó, hogy ne másold le! Remélem, azért sikerül átadni a gondolatokat/érzéseket! Jó olvasást kívánok!💙 Utóirat: A történet...
