Egypercesek

- Krúbi -

Juhász Kamilla vagyok, 20 éves. A tesómmal, Dzsúdlóval mindig is irigylésre méltó volt a kapcsolatom. Mikor kisebbek voltunk sokat vigyázott rám, mindig játszott velem, együtt néztük az Így neveld a sárkányod meséket, de a kedvencem mégis az volt, amikor énekelt nekem. Mindig támogattuk egymást mindenben, így amikor sikerült befutnia énekesként, elmondhatatlanul büszke voltam rá. Azonban hírneve mondhatni rontott is a kapcsolatunkon, egyre elfoglaltabb lett, így kevesebb dologra, és mint kiderült, kevesebb személyre jutott ideje. Az elején nagyon sokat kerestem a bátyámat, de mindig lerázott, így nem akartam zavarni, nem akartam a terhére lenni. Eleinte nagyon sokat sírtam emiatt, hiszen olyan volt mintha elvették volna a másik felem, de azóta megtanultam elnyomni magamban és inkább a tanulásra koncentráltok. Már egyetemista vagyok, Szegeden tanulok kommunikáció és média szakon. Szerintem a tesóm azt sem tudja, hogy felvettek egyetemre és elköltöztem otthonról. Szörnyen fáj látni minden nap az Instagram platformon, hogy mennyire boldog nélkülem.

Jelenleg reggel nyolc óra van, készülődőm, ugyanis kilenctől órám van az egyetemen. Beágyaztam, kimentem a kis konyhámba reggelizni, utána pedig embert varázsoltam magamból. Pontban fél kilenckor indultam el otthonról, így bőven volt időm. Miközben sétáltam a tesóm és Krúbi közös zenéjét hallgattam, a Bálnákat. Nos igen, attól függetlenül, hogy nem jó a kapcsolatunk nagyon szeretem a zenéit, megnyugtat a hangja, Krúbi kedves meg egy isteni áldás, az ő munkásságát is borzasztóan kedvelem. Az egyetemen egész jó óráim voltak, illetve az is sokat segített, hogy a barátnőm, Kata is befáradt az iskolába kivételesen, így nem voltam egyedül. Megbeszéltük, hogy az előadások után elmegyünk a Starbucks-ba tanulni és beszélgetni egy kicsit.

A kávézóban egy eldugott kis sarokba ültem a forró csokimmal, ahova természetesen követett Kata is. Már másfél órája ott voltunk, amikor az ajtó feletti csengő jelezte, hogy újabb vendégek tértek be. A hangokból már megállapítottam, hogy két fiú lépett be, azonban nagyon ismerős volt a hangjuk, így felkaptam a fejem. Kíváncsi tekintetem a tesómra tévedt, ugyanis igen, a bátyám és Krisztián lépett be az ajtón. Rögtön a sírógörcs kerülgetett, jeleztem Katának, hogy nem vagyok jól és menjünk. Le akartam lépni onnan, mielőtt meglát, viszont ez a terv megbukott, mivel ők a mellettünk lévő hely felé haladtak. Amit furcsállottam, hogy tekintetem először Krisztián tekintetével találkozott, akinek az arcára fagyott a mosoly és mindez azért volt érdekes, mert ezek szerint ő ismer engem. Megbökte a mellette álló fiút, aki rám kapta a tekintetét, látszott rajta a megdöbbenés. Én lehajtottam a fejem, gyorsan összepakoltam a cuccaim és már indultam is volna ki, de ebben nyilván megakadályoztak a fiúk.

-Kamilla, te mit keresel itt?- tette fel kérdését, miután megragadva a karom maga felé fordított.

-Szerintem ehhez már semmi közöd nincs.- válaszoltam könnyes tekintettel.

-Már miért ne lenne, miket beszélsz?-nézett értetlenül.

-Úgy gondolom, hogy miután állandóan leráztál, majd nem kerestél két éven keresztül, nincs túl sok közöd az életemhez.-

-Miről beszélsz kislány?- kapkodja tekintetét Krisztián köztem és a bátyám között.

-Szóval még a legjobb haverod sem tudja?-néztem Marcira.

-Rólad nagyon is sokat tud, csak arról nem, hogy már nem beszélünk. Kérlek, üljünk le és beszéljük meg- kérte tőlem. Miután leültünk testvérem azonnal elmosolyodott.

-Látom, sosem fogod kinőni a forró csoki mániád.-

-Tényleg nem fogom, de nem ez a lényeg. Inkább azt mondd el, hogy miért nem beszéltél velem!-

-Nem tudom oké? Egyre több munkám volt, egyre feszültebb voltam. Nem akartalak megbántani, fel se fogtam, hogy mennyire fájhat ez neked, sajnálom!- Francba, hogy nem tudok erre az idiótára mérges lenni és, hogy ennyi után képes vagyok megbocsátani neki. A hangulat kicsit kínos volt, szegény barátnőm és Krisztián csak ott ültek bambán.

-Basszus ti még nem is ismeritek egymást személyesen. Kam ő itt Krisztián, Krisztián, ő itt a húgom, Kamilla.- mutatott be egymásnak minket, mi pedig kezet ráztunk. Borzasztóan zavarba voltam. Huh, így élőben még helyesebb, mint a videó klipekben, és az a mosoly, te jó ég. Éreztem, ahogy elpirulok. Egy gyors torokköszörülés után én is bemutattam a barátnőm a fiúknak. A bemutatkozás után beszélgetésbe elegyedtünk mi négyen.

-Kamilla, mesélj mivel töltötted az idődet az elmúlt két évben?- kérdezte vigyorogva Krisztián. Élvezte, hogy zavarban voltam tőle.

-Nos, az egyetemen tanulok kommunikáció és média szakon, a múlt évben költöztem fel Szegedre. Esténként bulikban vagyok dj, ebből tartom fent magam és a lakásom is. És hát igazából ennyi, a tanulás, a munka és lustálkodás kitölti a napjaimat.- mosolyogtam aranyosan rá. Ezután nagyon belelendültünk Krisszel a beszélgetésbe, de ahogy láttam a bátyám és Kata is megtalálta a közös hangot. Egy idő után Katáék elköszöntek, majd távoztak, így csak ketten maradtunk. Egészen zárásig ott ültünk és beszélgettünk. Hihetetlen intelligens és humoros srác, persze beszélgetés közben sokszor zavarba hozott, de a végén már csak nevettem a bókjain.

-Kedves Kamilla, nagyon megkedveltelek ezalatt a néhány óra alatt, így szeretném megkérdezni, hogy esetleg holnap lenne kedved eljönni velem egy randira?- nézett rám egy féloldalas mosoly kíséretében. Teljesen ledöbbentem, körülbelül egy percig csak tátott szájjal néztem rá.

-Persze, hogy van.- nyögtem ki nehezen.

-Akkor kérlek, add meg a telefonszámod és írd majd meg a címed, hatra elmegyek érted! –

-Rendben.- válaszoltam, majd gyors beírtam a telefonjába a telefonszámom.

-Hát akkor aludj jól, álmodj velem! Szia!- ölelt meg szorosan a fiú. Természetesen amennyire csak tudtam, belebújtam az ölelésébe.

Másnap a randink elképesztően jó volt, ahogy az elkövetkezendő másik öt randink is fantasztikusan telt. Mindig valami új ötlettel állt elő, amit nagyon értékeltem. Teljesen levett a lábamról. A hetedik randin megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője, amire a válaszom nyilván igen volt. Ezután nagyon sok időt töltöttünk egymásnál. Volt, hogy ő jött át hozzám és segített tanulni, vagy az is elég gyakran megesett, hogy az ő lakásán főztünk együtt, utána pedig nála aludtam. Pont egy ilyen alkalom van most is, már megfürödtünk (igen, együtt fürödtünk) és én már a jó meleg ágyban fekszem és várom, hogy Krisz is bebújjon a takaró alá, mellém, azonban ő elment a stúdiójába elmondása szerint egy órára, viszont a probléma az, hogy ezt három órával ezelőtt mondta. Nem akartam nélküle aludni, így kikeltem az ágyból, felvettem az egyik kedvenc pulcsiját és elbattyogtam a stúdiójába.

-Miért nem alszol kicsim?-kérdezte Krisz miután meglátott. Én nem mondtam erre semmi, csak odasétáltam hozzá és beleültem az ölébe, ahol kényelmesen elhelyezkedtem.

-Csináld tovább a dolgod nyugodtan, de már nem akartam tovább nélküled lenni.- motyogtam a nyakhajlatába. Krisz csak felnevetett ezen és egy puszit nyomott a hajamba.

-Ne haragudj, épp a közös dalunkon dolgozom tesóddal.- vette kezébe a telefont, ahol valóban video hívásában volt Marcival.

-Szia!- integettem a tesómnak anélkül, hogy belenéztem volna a kamerába. Ezután nem halottam semmit, ugyanis elaludtam Krisz ölében.

Így teltek a mindennapjaink. Ha az egyetem és időm engedte elmentem Krisz összes koncertjére, minden szabad percünket egymással töltöttük. A tesómmal a kapcsolatunk talán még szorosabb lett, mint ezelőtt. Mondhatni az áloméletemet élem, főleg mióta összeköltöztünk Krisszel.