Egypercesek

- Dzsúdló -

Kovács Barkának hívnak. 21 éves vagyok. Budapesten a Corvinus egyetemen tanulok menedzsmentet, ami elég húzós a maximalitásom miatt. Ezen a helyzeten a legjobb barátom, Ádám segít, hiszen minden hétvégén legalább egyszer elrángat valmi koncertre, vagy valami klubba. Igazából ezzel semmi bajom, mivel szeretek bulizni és egy-egy húzós hét után jól esik kiereszteni a gőzt, de ezeknek az estéknek körülbelül mindig az a vége, hogy Ádám lelép valami pasival, amióta szakított a volt párjával Kevinnel, én pedig ott maradok teljesen egyedül. Ilyenkor mindig hívok egy taxit és hazamegyek. A mai este sem alakult másképp. Ádival ma egy Dzsúdló koncertre mentünk el, akinek a zenéit nagyon-nagyon szeretem, szóval egyáltalán nem bántam, hogy eljöttünk ma este Ádámmal.  Illetve lehet az is közre játszik az örömömben, hogy újra láthatom a gyerekkori barátomat, igen, Dzsúdlóról, vagyis Mártonról beszélek. Kicsiként rengeteg időt töltöttünk együtt, mindig közösen énekelgettünk, és kettesben terveztük a jövőnket, még azt is megígérte, hogy egy nap elvesz feleségül. Nos ez jelen helyzetben igazán lehetetlen dolognak tűnik, ugyanis már vagy öt éve nem beszéltünk. Úgy volt, hogy együtt megyünk majd gimnáziumba, de ő inkább egy sokkal távolabbi középsulit választott, amivel nem is lenne baj, ha elmondta volna nekem. Az egész akkor derült ki, amikor az évnyitó után elmentem a házukhoz megkérdezni, hogy miért nem volt ott. Az édesanyukája meglepetten vette tudomásul, hogy én nem tudok semmiről, aztán elmondta, hogy Mártus másik gimnáziumban kezdte meg tanulmányit. Hiába hívtam vagy üzentem neki ezerszer, nem válaszolt soha, így egy idő után kénytelen voltam elengedni. A zenéit éppen ezért hallgatom, így olyan érzés mintha velem lenne és amikor éneklem a dalait, pontosan olyan, mint amikor kicsiként együtt énekeltünk. Borzasztóan hiányzik nekem minden nap, hiszen a szerelmem, a másik felem. És ma amikor élőben láttam és halottam, te jó ég. Végig sírtam az egészet. A történtek ellenére iszonyatosan büszke voltam rá, hiszen elérte a céljait, megvalósította az álmait. Mégis olyan rossz érzés volt, hogy mindezt nélkülem érte el, ezek szerint soha nem is volt rám igazán szüksége. Ahogy Ádi lelépett az új áldozatával, most kivételesen maradtam, nem akartam elmenni onnan, nem akrtam, hogy újra eltűnjön, de sajnos a koncert is véges volt. A tömeggel együtt indultam ki a helyiségből. Éppen egyszerre értem ki Mártussal. Egyszer csak oldalra nézett és elkezdett a rajongóknak mosolyogva integetni, de amikor meglátott lefagyott a mosoly az arcáról és csak a nevemet tátogta el kérdő fejjel. Ezek szerint igazán meglepődött, hogy lát. Kínomban csak egy lágy mosollyal az arcomon integettem neki. Ő ekkor megindult felém. Körülöttem mindenki elkezdett sikítozni, mindenki azt hitte, hogy a srác hozzájuk megy, azonban ő egyenesen felém jött és egy hatalmas ölelésben részesített engem. Úgy szorított két karjával, hogy azt hittem kiszorítja belőlem a szuszt. Én beletemettem az arcom a vállába, ugyanis elkezdtek potyogni a könnyeim. Olyan jó volt újra érezni a meleg ölelését, és a bámulatos illatáról ne is beszéljünk. A jó hosszú ideig tartó ölelés után csak kézen ragadott és elkezdtett a kocsija felé húzni. Amikor beszálltunk az autóba észre vettem, hogy neki is könnyesek a szemei.

-Barka én annyira nagyon sajnálom, mindent borzasztóan sajnálok, kérlek ne haragudj rám!-  nézett rám gyönyörű szemeivel. Én még mindig a sokk hatása alatt álltam. Szgény kétségbeesetten bámulta az arcomat, ugyanis én meg sem szólaltam. Én éppen azzal voltam elfoglalva, hogy feldolgozzam azt a tényt, hogy közelebbről elképesztően jól néz ki.

-Barki, minden rendben?

-Mi? Ja persze, bocsánat, csak hű, hihetetlen, hogy újra itt vagy velem.- néztem rá mosolyogva, miközben folytak örömkönnyeim. Ő lágyan az arcomra helyezte a kezeit és letörölte könnyeimet. Ezután az ajkamra pillantott, majd vissza nézett a szemembe. Én csak méginkább elmosolyodtam, amit ő bíztatásnak vett, így tarkómra csúsztatta kezeit és egy lágy csókban részesített. Sosem tapasztaltam még ennyire mámorító érzést, de tudtam, hogy minden egyes nap ezt akarom érezni. Miután elváltunk egymástól, csak mosolyogva néztünk egymásra, miközben ő simogatta az arcomat.

-Soha nem kellett volna elhagynom téged, de megíjedtem a saját érzéseimtől, világi barom vagyok. Nagyon sajnálom édesem.-

-Az a lényeg, hogy most itt vagy velem. Nem akarom, hogy meint eltűnj. Mártus nagyon szeretlek, kérlek ne hagyj egyedül megint!- néztem rá könyörgően.

-Ssh, édesem, nem foglak többé magadra hagyni ígérem, főleg egy ilyen észveszejtő csók után.- nézett rám egy pajkos mosoly kíséretében.

Nos így is történt. Mártus aznap haza vitt magához. Aznap este, amikor befeküdtünk ágyába megbeszéltünk mindent, bevalottunk egymásnak az érzéseinket. Másnap reggel azzal a kérdéssel ébresztett, hogy leszek-e a barátnője, amire természetesen igent mondtam. Azóta eltelt másfél év. Amikor időm engedte elkísértem a fellépéseire, mindig mindenben támogattuk egymást. Mivel mindig egymásnál töltöttük az időt, így egy év után összebútoroztunk, hiszen így azért jelentősen egyszerűbbek voltak a mindennapjaink. Gyakran írtunk közösen dalokat, sokat jártunk randizni, iagzából alig szakadtunk le egymásról. 

Mártusnak ma este koncertje volt Szegeden, de most sajnos nem tudtam vele tartani, ugyanis egész nap rosszul voltam. Egy bizonyos gondolat nem hagyott nyugodni, így csináltam egy terhességi tesztet, vagyis úgy körübelül tizet. Az összes pozitív volt. Egy kicsit megíjedtem, hiszen elég fiatalok vagyunk mindketten és nem akartam Mártus karrierjét tönkre tenni. Egész éjszaka vártam rá, egyszerűen nem tudtam elaludni. Körülbelül hajnali fél kettőkor ért haza. Meglepődött, mikor meglátott a kanapén Scooby-Doot nézve.

-Hé, édesem minden rendben?-kérdezte aggódóan.

-Mártus annyira sajnálom, nem akartam tönkre tenni a karriered! Kérlek ne haragudj rám!- mondtam neki hüppögve.

-Édesem, miről beszélsz? -

-Terhes vagyok Mártus.- Döbbenten nézett rám, majd egyszercsak elkezdtek folyni a könnyei és szorosan magához húzott és a fülembe suttogta:

-Köszönöm Édesem! El sem hiszem hogy apuka leszek!