The Promise /Befejezett/

06.

Sokáig csak öleltük egymást kint a teraszon. Örökké ebben a pillanatban akartam maradni, de Xav eltolt magától.

-Tudom milyen nap van ma Lena.... -szomorúan bólintottam.- Szóval... azért jöttem, mert el akarlak vinni valahová.

-Hová? -kérdeztem és lesütöttem a szemem.

-Meglepetés. - Nem akartam vele menni. Örültem, hogy itt van velem, de csak egyedül akartam lenni és a sarokban összezuhanva sírni.

-Hát jó. -visszamentem a házba, előkerestem a farmerem, és egy hosszú újjú kapucnis pulcsim. Magamra kaptam őket, és visszamentem a teraszhoz. Lelopóztunk, gyorsan lemásztunk a fán keresztül. Mikor leértünk, és már az utcán voltunk feltettem a  kapucnim. Xavier összekulcsolta a kezeinket, és így sétáltunk.

-Még mindig nem árulod el, hogy hová megyünk? -kérdeztem.- Amúgy ki kéne, hogy nyírjalak. Mi az, hogy MÉG nem vagyunk együtt? Mi van ha én nem akarok újra veled lenni?

-Nyugalom Ígéretes! Tudom, hogy még mindig úgy érzel irántam ahogyan régen. Tudom, hogy amikor a közeledben vagyok a pulzusod az egekbe szökik, hogy ha most megjegyzést tennék a fehérneműdre, hogy milyen észveszejtően szexi voltál miközben átöltöztél pedig teljesen természetesen csináltad... Olyannyira elvörösödnél, ha ezt jobban kifejteném, hogy lehet pofonvágnál, de talán elájulnál.

-Xavier! -suttogtam. Hová lett az a fiú aki szégyellte bevallani, ha tetszett neki valaki, aki félénken ölelt át, aki kissé nyomi volt mert túlságosan bizonytalan volt, de mégis helyes és aranyos egyben. Erre most elkezd nekem arról beszélni -teljesen magabiztosan-, hogy milyen szexi vagyok....

-Mi van?! -nézet rám egy pimasz vigyorral a képén.

-Hagyjuk! -Xav megtorpant, én meg kis hijján továbbmentem volna, de visszahúzott.

-Ide jöttünk. - Egy kis lakás előtt voltunk. Nem tudom, hogy mi a terve, és hogy miért hozott ide...

-Mit keresünk itt?

-Ezt a házat... Örököltem. Tulajdonképpen ezért is jöttem ide vissza. De csak veled vagyok hajlandó bemenni.

-Miért pont velem? -kint ácsorogtunk a ház előtt.

-Mert. -Szóval ma  van a "beszéljünk keveset mert az menő" napja.. Értem...

-Aha. Na jó, van nálad kulcs?

-Ahm. -odament a kapuhoz és kinyitotta. Mögé sétáltam.- Megyek elől én, nehogy valami csöves megtámadjon.

-A csövesek nem támadnak. -ráztam a fejem.

-Hidd el láttam már LA-ben olyan lányt akit kegyetlenül megerőszakolt egy csöves... -nagyot nyeltem és szorosan mögötte mentem be a kertbe. Aztán eszembe jutott valami. Megböktem a vállát.

-És hol az istenbe találkoztál te ilyen lánnyal?!

-Hát... nem akarod tudni...

-Még a végén beverném a képed... -gondolkoztam hangosan. -Ááá túlságosan szeretsz ahhoz....

-Hm... erre inkább nem mondok semmit....

Beléptünk a házba. Elmentem a másik irányba. Kicsit ráhozom a frászt Xav-ra. Úgy is megérdemli. Bementem az egyik szobába. A házban teljesen koromsötét volt, a villany nem működött, valószínűleg rég kikapcsolták.

Jó hangosan bevágtam magam után az ajtót. És sikoltozni kezdtem.

-Úristeeen! Xavier segts! Meg akar ölni!!! Xavier! -mondtam, és hangosakat dobbantottam a lábammal, hátha így jobban beveszi. És akkor kivágódott az ajtó, Xavier suhant be rajta és megállt előttem. Nagyon közel. Körülnézet a szobában. Miután nem látott senkit, nem bírtam tovább és kitört belőlem a röhögés.

-Hahaha! Bevetted! Hahaha! -mondtam még mindig nevetve.

-Ezt úgy visszakapod! -mondta, és a derekamnál fogva felemelt, majd ledobott egy poros ágyra. Kacagva néztem, hogy vajon mivel "büntet meg".  Térdeit megéreztem a combom mellett, ahogy felém térdelt és lecsapott a nyakamra. Felnyögtem. Egyre följebb haladt végig a nyakamon és az állam vonalán, majd megállt a számnál és a sarkába nyomott egy puszit (mármint a szám sarkába). Aztán végigsimított az oldalamon. Megborzongtam. Leért a bordáimhoz és könyörtelenül csikizni kezdtett. Már folytak a könnyeim.

-Na szivatsz még azzal, hogy meg fognak erőszakolni? Hm?

-Nem is tudom!

-Rohadtul megijedtem te!

-Na jó, térképezzük fel a helyet.

-Oké menjünk, Ígéretes csajszi.

Felhúzott az ágyról, megfogta a kezem aztán elindultunk körbenézni.