The Promise /Befejezett/

Epilógus

Keső este van. Xavier és én a nappaliban állunk egymással szemben.

Egyik kezét a derekamra csúsztatja, másikkal végigsimít a karomon és kinyújtva azt összekulcsolja ujjaink. Szabad kezem a vállára simítom, és örömkönnyekkel a szememben felpillantok rá.

A hangszórókból lágy zene szól.

Xavier megmozdul, s én követem őt.

Senki sincs itthon. Aires és Debby magunkra hagytak minket ma estére.

Táncolni kezdünk a nappali parkettáján. Félhomáj van. Ketten vagyunk. Csak mi ketten. Szavak nélkül, csupán érintésekkel és a mozdulatokkal kommunikálunk.

Ezután elenged, csupán a kezemet tartja fogva. Megcsókolja a tenyerem, aztán a gyűrűsujjam tövét, ahol jeggyűrűm csillog.

Mindezt a szemembe nézve teszi.

Lépek egyet felé.

Egyik kezem a tarkóján, másik a hajában van.

Megcsókoljuk egymást.

-Szeretlek. -suttogja.

-Szeretlek. -suttogom vissza.

A zene még mindig hallatszik. Újra táncolni kezdünk, de most egymáshoz simulva. Néha csókokat lopunk egymástól.

Egy óra mulva már a kihúzott kanapén fekszünk. Xavier karjai körülöttem vannak. A karomat cirógatja amitől libabőrös leszek. Apró puszit nyom a halántékomra.

-Én vagyok a legboldogabb ember a Földön. El sem hiszed, mennyire vártam ezt a napot.

Hogy megnutassam én is pontosan ezt érzem adtam egy puszit a szájára.

-Köszönöm, hogy megbocsájtottál nekem. -suttogta alig hallhatóan.

-Én... nem tudom, mi lett volna ha nem jössz vissza.

-Visszajöttem, mert tudtam, hogy melletted van a helyem.

-Szeretlek Xavier.

-Mindennél jobban Lena.

-Köszönöm ezt a mai napot, ezt a csodálatos estét.

Xavier felkönyökölt, egyik kezével a hajamba túrt és a tincseimmel játszott.

Adott egy puszit a homlokomra

-Ígérem, hogy sohe nem hagylak el, hogy megpróbálok boldog életet biztosítani neked.

-Az ígéret szép szó....

-....ha betartják úgy jó.

____________________________________
És itt lenne a vége. Köszönöm, hogy velem tartottatok és támogattatok, írtatok minden résznél, csillagoztatok.... Imádlak titeket. :)