Szeress mindhalálig [BKDK]

7. rész

Ma szokatlanul nem az ébresztőmre, hanem az ablakon beszűrődő fényre keltem fel. Felültem az ágyban és megtöröltem a szemem.

-Mennyi lehet az idő?!-ásítottam majd bekapcsoltam a telefonomat. -6:30... Tíz perccel hamarabb keltem fel... De már úgyis mindegy...nem fogok vissza aludni.-kapcsoltam ki az ébresztőmet.

Oda battyogtam a szekrényemhez és kivettem a szokásos dolgokat majd el indultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót majd megindultam a lépcső felé.

-Vajon Kacchan alszik még?!-ez volt az első gondolat ami végig futott a fejemben. Másra sem tudtam gondolni csak a tegnap esteli történtekre.

Elindultam a közös fürdő részre. Menet közben találkoztam Iidavál aki láthatólag meglepődött, hogy hamarabb fennt vagyok a megszokottnál. Általában mindig ő kel fel a leghamarabb mindenki közül. Biztos ellenőrzött egy-két dolgot itt-ott.

Amikor oda értem a fürdőhöz még senki nem volt ott. Ezért gyorsan beálltam a zuhany alá és lefürödtem. Amikor készen voltam gyorsan felkaptam a ruhám és fogat mostam. Ekkor toppant be Kacchan is.

Nem szóltunk csak némán néztük egymást.

-J-jó reggelt Kacchan!-szólaltam meg végül én

-Reggelt!-vette le pólóját

Ettől teljesen zavarba jöttem, amit láthatólag ő is észre vett mert szóvá tette.

-Na mivan?! Tetszik a látvány?-vetett egy gúnyos mosolyt

-Hogy tessék?!-zökkentem ki.- Nem! VAGYIS IGEN! VAGYIS....nem tudom...-kapálóztam

-Eldönthetnéd igazán hogy mit akarsz.-forgatta meg a szemét

-Sajnálom...-hajtottam le a fejem

-Miért kérsz bocsánatot mindig?!-sétált közelebb.- Miért vagy ennyire...félénk?!-nyomott oda a falhoz

-K-Kacchan....m-mit művelsz?!-kapkodtam a levegőt

-NA MIVAN?!-mosolygott perverzül.

-S-semmi!-pirultam teljesen el

Ahogy ezt kimondtam közelebb hajolt és a szánk csak pár centire volt egymástól. Én teljesen paradicsom vörös lettem. Meg akartam csókolni, de mégsem tettem.

-Mondd Deku...mitől félsz?-suttogta ajkaimra

-H-hogy tessék?-néztem értetlenül

-Miért nem csókolsz meg?-komorodott el

Nem tudtam mit mondani...meg akartam csókolni de egyszerűen nem ment. Nem az van hogy nem szeretem...csak hát....talán túl gyorsan történnek a dolgok...még nem megy...

-Tch.-majd elengedett és indult vissza de félúton megállt és átnézett a válla fölött. -Talán nem is illünk össze. Hiba volt megmutatnom azt, hogy ki vagyok.-majd bement az egyik messzebbi zuhanyzóba

Én csak lefagyva álltam ott. Éreztem ahogy eláraszt a csalódottság és a fájdalom. Könnyek gyülekeztek a szememben. A lábam a földbe gyökerezett és megmozdulni se tudtam. Hallottam ahogy valakik jönnek. Beléptek a helyiségbe.

-Deku?! Jól vagy?!-hallottam Denki hangját

-Hé! Hahó! Deku!-legyezte meg az arcom előtt a kezét Kiri de teljesen kikapcsoltam. Lefagytam. Azt sem tudtam hogy melyik bolygón vagyok.

Amikor éreztem hogy megtudom mozdítani a lábam, se szó, se beszéd csak kisétáltam a fürdőből. Egész végig lefagyva sétáltam egészen a szobámig. Benyitottam majd leültem az ágyra.