Avatar: Az Égember

4.fejezet: Különös álom

Nathan szemszöge:

Az egész hajót köd lepte el. Soha életemben nem láttam még ekkora ködöt, pedig a tengeren sok mindennek szemtanúja voltam. Viszont ami még jobban megrémisztett hogy senki nem volt sehol.

-Ian! Kapitány! Valaki!

Már egy ideje fel-alá járkáltam, de továbbra sem jártam sikerrel.

-Ha ez valami vicc, fejezzétek be! Egyáltalán nem vicces!

Az irányítószobában voltam amikor megláttam egy közel két méter magas árnyékot közeledni.

-Hagyjátok abba! Elég volt a szórakozásból!

-Nem áll szándékomban szórakozni.

Majdhogynem fölém tornyosult az árnyék.

-Ki vagy és miért nem látlak?

-Hogy ki vagyok pontosan még magam sem tudom.

-Mi?

-Láthatnál, ha végre kinyitnád a szemed.

-Miről beszélsz? Ki van nyitva a szemem.

-Nem, még nem nyitottad ki. Hamarosan eljön az idő mikor mindent megértesz. Légy türelemmel.

Amint kimondta éreztem ahogy a lábamat beteríti a víz. Felfogni sem volt időm hogy mi történik, de az árnyék eltűnt én meg a víz alatt találtam magam.

-NE!

Olyan hirtelen ültem fel hogy még bele is szédültem. Kapkodva vettem a levegőt, az egész ágy és a hátam verejtékben úszott. Remegő lábaimmal óvatosan felálltam, majd lassan a fürdőszobába mentem.

-Nyugi Nathan, semmi baj. Csak egy rémálom, nem valóság. - locsoltam vizet az arcomra.

Néhány percig még ott álltam és vártam hogy a testem lehiggadjon, aztán visszamentem a szobámba és felvettem az egyenruhám. Tudtam hogy felesleges lenne vissza feküdnöm, az agyam tovább kattogna. Úgy döntöttem hogy mindent kétszer le ellenőrzők, nehogy a vendégek csalódottak legyenek. Mikor végeztem észrevettem hogy még mindig csak hajnali öt van, ezért úgy döntöttem kimegyek és megnézem a napfelkeltét. Gyönyörű volt, mint mindig. Ahogy abban a pillanatban átjárt a nyugalom és a hűs levegő, egyáltalán nem gondoltam az álmomra. Nagyon hamar más hívta magára a figyelmem. Valami féle repülő élőlények, a hátukon kék emberszerű alakokkal és fegyverekkel. Ezelőtt nem volt alkalmam ilyeneket látni, úgyhogy izgatottan vártam hogy közelebb érjenek. Amíg vártam észre sem vettem hogy a kapitány, Ian és a legénység egy része is körülöttem van. Amint közelről is megpillantottam a repülő élőlényeket, csak ámulni tudtam. Hihetetlen hogy mennyi mindent nem láttam még Pandorából.

-Maga Scoresby? - szólalt meg egy két méter magas, kék pasas.

-Aha, maga meg a seggfej aki lenyúlja a hajómat? - morgolódott a kapitány.

Nem szereti ha megmondják neki hogy mit csináljon, de azt is utálja ha lekezelően beszélnek vele és tesznek rá mit mond vagy gondol.

-Én volnék az. - mosolygott gúnyosan.

Mindenki bement az irányítóközpontba, én közben pedig az egyetlen embersráccal aki velük volt megvitattam a helyzetet.

-Bocs hogy ilyen nyíltan megkérdezem, de te miért nézel ki így? Miért nem vagy te is avatar testben? - kérdeztem a sráctól.

-Még hogy én na'vi testben? Én nem velük vagyok. Elraboltak a családomtól. - fonta keresztbe kezeit.

-Nem akartalak megbántani, csak kíváncsi voltam. - vonultam vissza.

-Semmi gáz. Más úgyse nagyon szól hozzám, csak ha azt mondják menjek az útból. - vonta meg sértődötten a vállát.

Teljesen abszurd volt nekem ez a helyzet. Elrabolni egy gyereket a családjától? A vendégeink kezdtek nagyon gyorsan unszimpatikussá válni. Mi a fenét akarhatnak?

-Ne haragudj hogy tovább faggatlak, de nem értek semmit. Véletlenül nem tudod hogy mit kerestek a hajón? - sugdolóztunk tovább.

-Jake Sullyt akarják kiiktatni. - felelte tömören.

-Bocs, de még mindig nem világos. - értetlenkedtem.

-Mi van? Te nem hallottál róla mi történt nagyjából húsz éve? Azt hittem mindenkit aki Pandorára lép értesítik az esetről. - nézett rám nagy szemekkel.

-Ez hosszú történet, de a lényeg hogy nem emlékszem semmire az életemből, az elmúlt három éven kívül. - vakartam meg a tarkóm.

-Értem. Jake a sajátjaként nevelt fel. Ő nem volt rossz ember. Megértett olyan dolgokat amiket a többi ember nem tudott. Őt nem a pénz érdekelte, hanem a boldogsága. Annak idején ő is katona volt, de egy akció során a na'vikhoz került. Idővel beleszeretett a törzsfőnök lányába. Megértette a természetet és nem hagyta hogy az emberek elpusztítsák Pandorát és annak élővilágát. Az emberek szemében egy áruló, de a Pandorai teremtmények hősként tekintenek rá. A katonák akikkel küzdött most avatar testben visszatértek hogy végezzenek vele, de ezt nem fogjuk hagyni. - morogta a végét.

Képtelen voltam megszólalni. Megdöbbentett a srác hűsége, de örültem is neki. Még mindig vannak olyanok akiket nem lehet egyszerűen megvesztegetni, ez pedig örömmel töltött el. A környezetemben szinte minden a pénzen múlik, ezért hozzászoktam a tudathoz hogy semmi sincs ingyen. Nyilván megvan a véleményem arról hogy mit helyes és mi nem, de kénytelen vagyok hallgatni. A tulkun vadászattal is úgy vagyok már hogy utálom. Más vagyok mint voltam. Muszáj leszek olyan döntéseket hozni amik szerintem helyesek, még ha ez azzal jár hogy elhagyom a hajót. Ezerrel pörögtek a fogaskerekek, de csak arra kaptam fel a fejem hogy a kapitány kissé ingerülten beszél.

-Mi tulkunra megyünk, nem őslakókra. - jelentette ki.

-Egyszer még szépen kérem, aztán már nem. - hajolt az arcába az ezredes.

A kapitány mögött voltam, de ugyanúgy láttam azt a félelmetes szempárt. Volt benne valami, ami félelmetessé tette, a szempárhoz tartozó testet leszámítva.

-Ha már így alakult, had szóljon. Mindenki a helyére! - adta ki az utasítást.

Nem megszokott tőle hogy ilyen könnyen engedjen másoknak, de jelen helyzetben teljesen megértem. Már amikor az első beszélgetésüket lefolytatták sejteni lehetett hogy lesznek közöttük súrlódások. Kiadtam a szokásos parancsokat és elindultunk. Felettébb furcsa volt a tudat hogy valaki konkrét személyre vadászunk aki ember volt. Az az időszak is kiesett nekem, de biztosan hallottam már róla korábban. Ezek a katonák képesek voltak azzá válni amivé ő, hogy végleg elintézzék. Abban viszont biztos vagyok hogy nem fogom tétlenül hagyni hogy olyanok haljanak meg akiknek van egy otthona és családja, akik hazavárják. Ha már én nem fogok hazatérni, másoknak legyen rá lehetőségük. Sajnos mindemellett az agyam egy hátsó része továbbra is az álmomon gondolkozott. Az irányítópulthoz ültem és végig néztem az avatarokon, csak arra tudtam gondolni hogy álmomban is ilyen magas volt azaz árnyék. De miért álmodtam egy na'vival?

Sziasztok!

Nekem Percy Jacksont hozott ez a nap, nektek pedig új részt! Bocsánat, mostanában nem volt időm írni. Pedig pontosan tudom mit akarok, csak időm nincs hogy leírjam. Most karácsonykor lesz egy kicsi, szóval igyekszek hogy legalább hetente egy részt tudjak hozni nektek. Ne aggódjatok, nem fogok befejezettlenül hagyni egy történetet sem. Mindennek csak idő kérdése. Addig is a folytatásig remélem olvastok valami jót! :) Kellemes ünnepeket!