Az orvosi szoba

203 7 0
                                    

~Chapter 11~

-Szóval vele voltál?! Nem hiszem el! Azt hittem, hogy együtt vagyunk!

-Ez nem az, aminek látszik!

-Persze, azért nincs rajtad semmi, csak Chase pólója. Azért jöttél meg órákkal később.

-Csak... csak eláztam. Kérlek, higgy nekem!- Már sírva könyörögtem Lucasnak.

-Nem érdekelnek a kifogások! Ez pont az, aminek látszik!- Majd bement a kollégium ajtaján. Emily csak szomorúan megrázta a fejét és csak ennyit mondott:

-Ez nem te vagy.- Majd ő is bement. Ismét eleredt az eső. A könnyeim teljesen elkeveredtek az arcomon lefolyó esőcseppekkel.

-Chase, te rohadt szemétláda! Ezt így tervezted, igaz? Igazam van?! Mert féltékeny voltál a boldogságomra! Vagy csak tönkre akartál tenni! Persze, megmutatod a város fényeit. Te hazug disznó!- Ököllel ütöttem Chase mellkasát. De minden ütésem erőtlen volt. Chase szótlanul tűrte, amit csinálok. Egy idő után már minden erőm elhagyott és összeestem a lábainál. Csak ültem a földön és sírtam.

-Miattad van. A te hibád. Nem az enyém. Miért mentem veled?- Sírtam tovább. Chase a karomért nyúlt, hogy felsegítsen, de elütöttem a kezét.

-Ne érj többet hozzám! Soha többet!- Láttam, ahogy bólint, majd elindul befelé. Én pedig elfeküdtem az eső áztatta betonon és csak sírtam és sírtam. Nem érdekelt, hogy fel fogok fázni, csak feküdtem. Már mindenem vizes volt, egy centi száraz pont nem volt rajtam. Legalább fél órája feküdtem, nem bírtam felkelni. Annyira szégyellem magam! A sok sírástól a szememet is alig bírtam nyitva tartani. Végül ott, az aszfalton aludtam el. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, amikor arra ébredtem fel, hogy egy ismerős hang a nevemet kiabálja. Az eső elállt, én pedig remegtem. Valaki felvett és rohant. Gondolom, hogy be a kollégiumba. Amikor felnéztem, Chase kétségbeesett arcát láttam. Az erőm, azt hiszem, szabadnapra ment. Nem bírtam ellenkezni. Felvitt a szobájába. Egyébként ő Lucassal és Jamesszel van egy szobában, szóval nem is akarom tudni, hogy milyen balhét csináltak. Egyébként, mint említettem, csak egy póló volt rajtam. Chase tartotta, hogy ne húzódjon feljebb, de ez azzal járt, hogy a fenekemet fogta. Éreztem, hogy letesz egy ágyra.

-Chase, a nagy hős!- Hallottam meg Lucas hangját.

-Nem te mentél le érte.- Szólt gorombán Chase.

-Azt se tudtam, hogy kint van! Honnan kellett volna tudnom? Te is csak cigizni mentél le.- Mi? Chase cigizik? Éppen betakart volna, de Lucas félre lökte és betakart.

-Nem helyes, amit csinálsz.

-Mert te annyi jót csináltál. Te egy igazi megváltó vagy, nem?

-Inkább fogd be a szád és hozz egy lázmérőt.- Hallottam, hogy Lucas kimegy az ajtón, Chase pedig leült mellém és elkezdte simogatni a fejem. Habár teljesen tudatomnál voltam, megfogtam a kezét, ami mellettem hevert. Persze, akkor is utálom! Csak kell valaki, aki mellettem van. Most pont ő van itt. Mikor visszajött Lucas, Chase felállt. Lucas megfogta a homlokom, aztán felébresztett.

-Szia.- Ölelt meg.- Tedd a hónod alá.- Úgy tettem, mintha nem tudnám hogy miért vagyok itt.

-Egész este kint voltál.- Magyarázta Chase.

-Lucas, sajnálom! De tényleg csak megáztunk. Azért kaptam tőle egy pólót mert megbotlottam és tiszta sár lettem.- Kezdtem magyarázni.

-Leila, Chase már elmondta. És hiszek neked. Tudom hogy nem csalnál meg.- Hálásan néztem rá, aztán kivettem a lázmérőt. 39,6 fokos a lázam.

-Mutasd. -Vette ki a kezemből Chase.- Basszus! Miért nem jöttél be?

-Hagyj békén!- Szóltam rá mérgesen.- Neked egyáltalán nem tartozom magyarázattal.

-Hagyj békén!- Gúnyolt ki elvékonyított hangon. Lucas ránézett, majd Chase bólintott és elment a mosdóba. Utálom, ha a jelenlétemben valaki úgy kommunikál, hogy ne értsem!

-Leviszlek az orvosiba, hogy írjon neked mára igazolást.- Miközben lementünk az orvosiba, végig azon gondolkoztam, hogy miről beszélhetett Chase. Mikor bementünk, az orvos azt mondta, hogy mindjárt megméri a lázam, meg csinál vizsgálatot, Lucas pedig készülődjön az órákra. Aztán nem tudom, hogy elfelejtettek vagy még mindig várnom kell, de már fél órája az ágyon feküdtem. 

-Elnézést, hogy ilyen sokat kellett várnod, csak van itt agy fiú is.- Ezután megnézte a torkomat és megmérte a lázamat is.

-Hát 39,8 fok. És ha tényleg 39,6 fokos volt fél órája a lázad, akkor növekszik. Szóval írok egy igazolást, aztán maradj itt még egy kicsit.- Miután megírta az igazolást és odaadta, elment. Éppen feküdtem az ágyon és néztem ki a fejemből, amikor a mellettem levő függönyt elhúzták. Ijedtemben felsikoltottam, aztán meghallottam az ismerős röhögést.

-Te őrült! Követsz engem?

-Nem, beütöttem a kezem.- Mutatta fel Chase a bekötött kezét.

-Persze, beütötted. Melyik falat törted be?

-Te ennyire agresszívnak nézel?- Elég volt ránéznem és beismerte.- Na jó, a fürdőszobában egy csempét.

Elmebeteg vagy, remélem tudod.- Chase mosolyogva bólintott, amin én is elmosolyodtam.

-Ki miatt?- Chase ugyanúgy rám nézett, ahogy az előbb án rá. Aha, szóval Lucas miatt. Erre most mit mondjak? 

-Most megint utálsz?

-Sosem szerettelek.

-Ez most nagyon fájt!- Kapott drámaian a szívéhez Chase. Hangosan felnevettem.- De most komolyan. Miért játszod az elérhetetlent? Akármelyik lány bármit megadna, hogy megkapjon, te meg állandóan próbálsz kerülni és lekoptatsz.- Az oldalamra fordultam és felé néztem.

-Én nem játszom az elérhetetlent, csak barátom van.

-Tegnap este is volt?

-Tegnap este nem történt semmi!- Csattantam fel.- azon kívül, hogy megöleltelek és hagytam, hogy a kezed a combomon maradjon, semmi nem történt! 

-Jól van nyugodj le! A végén még idejön egy tanár az üvöltözésedre.

-És téged az miért zavar? Miattad van ez!- Ültem fel az ágyban.- Tényleg elegem van belőled!- Felálltam és elindultam kifelé az orvosi szobából, de Chase visszarántott. A lendület miatt ráestem és az ágyon feküdtünk. Mélyen a szemembe nézett, aztán a számra. Mielőtt bármit tettünk volna, gyorsan felálltam és lefeküdtem az ágyamra, háttal Chase-nek.

Sziasztok! Mindenféle építő kritikát elfogadok, nyugodtan írjatok. Ha tetszik, szavazzatok!😊

Enemy to LoverWhere stories live. Discover now