Mért engem szeretsz?

6.rész.

Amint haza értem Áront egy lányal találtam a nappaliban szerenecsémre nem vettek észre így gyorsan hátat fordítottotam és elmentem a parkban. A parkba érve leültem egy padra és gondolkoztam, amikor is Márk jelent meg.

- Leülhetek?

- Igen persze.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Hát a semmi miatt nem szomorkodunk.- mondja.

- A szüleim el utaztak 2 hónapra és rá bíztak egy idiótára.

- De hát az a 2 hónap hamar elfog telni és csak nem lehet annyira rossz azzal az emberrel élni akire rá bíztak.

- Azt te csak hiszed Áronal nem könnyű.

- Áronal?

- Igen hisz ismered a csapatodban játszik.
- Tóth Áron.- mondom.

- Te Tóth Áronal laksz? - kérdez vissza.

- Igen.

- És mért rossz vele lakni?

- Most is mikor haza mentem egy másik lányal találtam a nappaliba a saját nappaliba.

- Ez tényleg gáz.

- Igen az, de ha nem bánod akkor halaszuk el a mozizást.

- Rendben ahogy akarod.- mondja, majd elbúcsúztunk és elment.

Amint haza értem Áron a kanapén ki volt terüleve, de nem foglalkoztam vele bementem a konyhába és valami kaja után nyomozók mert már nagyon éhes vagyok.

- Nincs kaja. - jött a hang a hátam mögül.

- Akkor majd én csinálok.- azzal fogtam mindent amit találtam és neki áltam fözni.

-Segítsek? - kérdezi Áron.

-Ne... vagy is nem kell segítened egyedül is megoldom.- nekem ne segítsen menjen segíteni annak a kis ribancnak.

-Most mi bajod van?

-Semmi mi lenne?- válaszolom, majd hírtelen megragadta a csuklomat és maga felé forditott és mèlyen a szemembe nézzet.

-Elmondanád hogy mi bajod van.

-Nem mert nincs semmi bajom. - mondom alig hallhatóan, majd a derkamat megfogta és magához húzott és szorosan tartott majd. Csengő hangja zavarta meg.

-Megyek ki nyitom. - mondtam,de nem volt hajlandó elengedni, megfogta az arcom és egyre közelebb hajolt amikor újra meg szólalt a csengő.