Mért engem szeretsz?

15.rész.

3 nappal később.

Hogy lehet ilyen bunkó?

- Nem tudom, de most hogy Márk most nagyon haragszik rám.

- Hát biztos visszont ha érdekel Márk véleménye akkor tuti hogy őt jobban szereted.

- Igen lehet,de nem akarunk menni enni valahová?

- De igen menjünk pizzázni.

- Oké.

Amint be értem a házba a cipőmet húztam le, amikor egy aranyos kislány jött oda hozzám. Szőke hosszú haja, gyonyőrű tenger kék szemei.

- Szia hát te ki vagy? - kèrdezem.

- Szia Léna vagyok és téged hogy hívnak?- kérdezi aranyos hangján.

- Emma vagyok.

- Megölelhetlek? - kérdezi édes hangján.

- Persze.- mondom és megöleltem.

Miután megöletem megfogta a kezem és úgy mentünk be a nappaliba. A napaliba anyám egy  vele egy idős nővel beszèlgetett és ott volt Márk is. Majd Léna el engedte a kezem és Márkoz futott.

- Szia kislányom, gyere had mutasalak be egy règi barátnőmet.-mondja anya,majd a barátnőjéhez kisér.

- Őrvendek Tamara vagyok. - mondja majd nyújtja kezét kézfogásra.

- Én is őrvendek, Emma vagyok.- mondtam majd kezet fogtam vele.

- Igen tudom már sokat hallottam rólad.- mondja Tamara.

- Remèlem csak jót.- mondtam.

- Ő itt a fiam Márk.- mutat Márk felè.

- Szia Emma.- köszön Márk.

- Szia Márk.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezi anyu.

- Igen egy suliba járunk.- válaszolta Márk.

- Márk te ismejed Emmát és nekem be sem mutattad vona.- mondja Léna Márknak.

- Na jó gyertek menjünk együnk valamit.- mondta anya.

- Én nem vagyok éhes inkább fel megyek a szobámba.- mondta majd indultam is fel.

- Én se vagyok éhes inkább Emmával tartok.- mondja Márk.

A szobába be érve el terültem az ágyamba,Márk pedig a babzsákomra ült és be ált a csend,de nem az a kínos csend inkább az nyugodt csend. A csendet Márk törte meg.

- Nem tudtam hogy anyám ismeri a te anyádat.

- Hát én sem.

- Figyelj Emma...- ált fel és közelebb jött egészen az ányamig - én tudom hogy Áront szereted viszont az is tudnod kell,hogy Áron hazudik neked..igen,igen tudom hogy nem hiszel nekem, de én az igazat mondom.

- Mért hazudna nekem? - kérdezem mert nem tudom megérteni hogy mért mondja azt hogy Áron hazudik habár egy kicsit sem érdekel mert őt szeretem nem Áront.

- Azért mert szeret és nem akar el veszíteni és ha megtudnád az igazat akkor biztos hogy szakitni fogsz vele de többet nem mondhatok. - mondja, én meg valamilyen oknál fogva hittem neki olyan őszintének tűnt. Vajon tényleg titkol valamit Áron?

- Kislányom gyertek le! - hallotuk anya hangját.

- Megyünk.- kiáltok vissza és indultam is az ajtó felé.

- Emma várj! - megfordulok és Márkra nézek aki még mindig a babzsákomon ült.

- Igen? - kérdezm és fel ált és egyre közelebb jöt hozzám. Már olyan közel van hogy az már veszélyes. Az egyik kezével megfogta a derekam és magához húzott a másik kezével pedig az arcomat simogadta, az érintésétől ki rázott a hideg, de jó értelemben, nem tudom mért, de nem löktem el magamtól.

- Mit csinálsz? - kérdezm mert egyre közelebb hajol és már érzem a leheletét az ajkamon, majd hirtelen megcsokolt amit viszonoztam ez a csók tele volt érzésekkel,majd levegő hiány miatt szétváltunk.

-Nem feküdtem le vele. - mondtam.

-Igen tudom és sjnálom hogy nem hallgatnak végig. - mondja épp megint meg csókolóni akartam amikor Léna jött be.

- Bátyó gyere!

- Jövök hugi.- mondj azzal megfogta Léna kezét és indultak is ki, de mielőtt ki ment volna még utoljára rám nézett egy amolyan " ezt még folytassuk" nézzésel majd ki mentek. Majd ki kisértük őket.