Új fiú /TAEKKOOK \

8.Vallomás.

-Taehyung.-rázott fel anyu.

-Igen?-válaszoltam nyűgösen.

-Jungkook már itt vár rád, nyolc óra elmúlt, beengedtem, siess és készülj el, ne várasd meg szegény fiút.

-Istenem!-ugrottam fel.

Gyorsan rendbe raktam magamat, és szaladtam is le. Érdekes kép fogadott a konyhában. Nagy nevetgélések, anya, apa, és Jungkook lent kávéztak negyed kilenckor, és kellemesen eltársalogtak.

-Áhh megérkezett Csipkerózsika!-nevetett apa.

-Ti mit íttatok?-kérdeztem furcsállva ezt a nagy jókedvet.

-Jaj fiam, ne légy féltékeny ránk, mi is akarunk egy kis időt tölteni Jungkookal.-mosolygott anya.

-Mehetünk?-pillantottam az említettre.

-Persze.-bólogatott hevesen nagy mosollyal arcán.-Köszönöm szépen a kávét Taehyung anyu és apu, isteni volt.-intézte feléjük mondatát mosolyogva.

-Ugyan fiam, várunk máskor is.-veregette háton apa.

Azta.... már fiam....

Ez meg mi volt?-mosolyogtam most már én is, miután kiértünk a házból.

-Semmi.-vont vállat.-Csak jóban vagyunk.-mosolygott még mindig.

-Hát azt észre vettem, apa már fiamnak hív, anya is hogy rád van állva. Mindig kérdezi, Jungkook mikor jön, miért nem jött? Mindig kérdez rólad.-mosolyogtam szememet forgatva.

-Látod még a szüleid is szeretnek.-örült fejének.

A park nagyon tetszett Jungkooknak, egy eldugottabb részen le is ültünk a padra.

-Jobban vagy már?-simított combomra.

Miért esik máshogy az érintése, mint eddig?

-Igen.-bólintottam.

-Ennek örülök.-mosolyodott el halványan.

-Szerintem ideje lenne haza mennünk, már fél tíz múlt.-néztem telefonomra.

Nem válaszolt, tekintetét enyémbe fúrta. Megakartam kérdezni mit néz rajtam ennyire, de belém folytatta a szót csókjával...

Közelebb csúszott hozzám, arcomra simított és megcsókolt!

Teljesen lesokkolódtam. Lassan elvált tőlem és megint szemembe nézett, meg sem tudtam mukkanni, ő sem szólt semmit. Felálltam a padról és elindultam haza, természetesen követett. Már a kapuban voltunk, szó nélkül be akartam menni, de kezemre fogott és visszahúzott.

-Most haragszol rám?-szeme kis félelmet tükrözött.

-Jungkook én most bemegyek.-rántottam ki kezemet kezéből és sietősre vettem a tempót, miután beértem a házba azonnal felszaladtam a szobámba.

Jungkook tényleg megcsókolt? Vajon miért csinálta? Csak szórakozott volna? Miért velem történik ez is?

---

Reggel semmi erőm nem volt kikecmeregni az ágyból, hiába most voltam "beteg" ezt a pénteki napot most kihagyom. Ehhez van most a legkevesebb hangulatom. Főleg a tegnap történtek után.

-Tae maci! Jungkook itt van már!-nyitott be anyu nagy hangerővel.

-Anya nem szeretnék ma menni.-nyűglődtem.

-Mi a baj kincsem?-ült le az ágyra.

-Nem érzem magamat jól, hasogat a fejem és hányingerem van.-kamuztam be.

-Rendben szólok a kisbarátodnak, hogy ma nem mész mert nem érzed jól magad.-simogatta meg arcomat és kiment.

Hála a jó égnek, hogy ilyen anyám van, és nem egy rabszolga hajcsár.

Egész nap szinte az ágyban henyéltem, apáék reggel elmentek dolgozni, így enyém volt az egész ház, vettem egy forró fürdőt, füstölőt gyújtottam, és nyugtató zenéket hallgattam. Most kellett nekem ez a nagy pihenő nap. A zúzódások szerencsére már nem látszanak.

Anyáék késő délután érték haza. Kopogás zavarta meg kockulásomat.

-Gyere.-invitáltam be JUNGKOOKOT? Mit keres itt.

-Szia.-intett és megállt az ajtóban.

-Te mit keresel itt?-jött ki számon legelső gondolatom.

-Tudom hogy nem vagy beteg, miattam nem akartál iskolába menni.-foglalt helyet ágyam sarkán.

-Igen.-adtam neki igazat.
-Miért csináltad ezt Jungkook?

-Mert akartam. Mióta megláttalak tetszel, ahogy sikerült közel kerülnöm hozzád, csak még jobban beléd szerettem. Én nem csak a barátod szeretnék lenni, végre kikerült Jungjae a képből és úgy éreztem cselekednem kell.-fixírozta lepedőmet.

Nem tudom mit kéne mondanom vallomására.

-Én most nem szeretnék kapcsolatot, de elveszíteni sem szeretnélek. Nagyon hálás vagyok, hogy mindig itt vagy mellettem és nem szeretnélek elveszíteni.-vallottam én is színt.

Nem mondott semmit, beállt a síri csend. Egyikőnk sem tudott mit mondani. Nem is igazán lehetne erre.

-Rendben. Én sem szeretnélek elveszíteni téged.-szólalt meg hosszú idő után.
-Akkor én most haza megyek.-állt fel.

-Jó éjszakát.-integettem neki.

Ezt nem akartam, most biztosan minden meg fog változni köztünk. Végre túl vagyok neki hála egy hatalmas mélyponton, de most bele esem egy még nagyobb problémába....