Nem lát, nem hall, nem beszél

Negyedik rész

-Ez most honnan jött? -lepődött meg.

-Csak úgy. Suttognak ezt azt a neten.

-Te jó ég. A sajtó rám is rám akar állni?

-Láttam egy-két cikket, hogy a pici trónörökösökről semmit se lehet tudni -cukkoltam tovább.

-Huh. Most megnyugodtam – nevetett. -De amúgy nem tetszik senki. Neked?

-Senki – feleltem őszintének látszó mosollyal. – De ha tetszene, akkor tudnál róla.

-Szavadon foglak cárnő – és megállt a házunk előtt. -Szia Katka.

-Szia trónörökös.

Óvatosan kiszálltam az autóból, és a tömbház felé mentem. Bepötyögtem a kódot és elindultam felfelé. A harmadik emeleten laktunk, és szerettem ott élni. Volt mindenkinek egy-egy szobája, és ez így volt jó.

-Megjöttem – szóltam.

-Privet -köszönt anya.

Lassan bementem a konyhába, és láttam, hogy füles van a fülén.

-No ya seychas poydu, pogovorim pozzhe – mondta és kinyomta a hívást.

-Kivel beszéltél? -kérdeztem miközben kivettem a kaját a hűtőből.

- Nyinával. Mondta, hogy Alexej jön nyáron.

Anya testvére volt Nyina, az én nagynéném, anya nővére. Alexej, meg az unokabátyám volt. Anya nővére visszaköltözött Oroszországba és most is ott élnek, és szeretik. Anya általában oroszul beszélt vele, de volt, hogy magyarul kommunikáltak.

-Nah az tök jó – mosolyogtam rá. – Apa mikor jön haza? -és betettem a kajám a mikróba.

-Este felé. Apropó anya itt jár napközbe és hozott nekünk valamit. Nézd meg ott van a nappaliban.

-Te már láttad? – kérdeztem miközben egy villát vettem elő.

-Aha – mondta és láttam, hogy elkezdett gondolkozni.

Elővettem a telefonom és evés közbe kicsit görgettem a médiát. Ledér nem tett ki azóta semmit

-Megjöttem – hallottam meg öcsém hangját.

-Hallom – ordítottam vissza teli szájjal.

-Azt gondoltam – lépett be, és rám mosolygott.

Péter teljesen más volt, mint én. Míg nekem vöröses hajam volt, addig ő teljesen szőke volt és csoda szép kék szeme volt.

-Hogy van a cárevics? – mosolyogtam rá.

- Túl sokat vagy Fülöppel.

-Lehet -mondtam, és a tányéromat a mosogatóba tettem.

Ezek után a szobámba mentem, és a fiókomból elővettem egy albumot. Óvatosan a kezem közé vettem, és leültem az ágyra. Képek voltak benne. A nagypapa csinálta ezeket, és mit ne mondjak jók voltak. Még fiatalok voltak a nagyival, de nagyon tetszett. Visszahozta a fiatalkorukat, és egy pillanatig éreztem őt magam mellett.

Ebből a kellemes érzésből a telefonom csörgése rángatott ki. Lilla hívott. A képernyőn felhúztam a hívást és fülem mellé tettem.

-Valaki köpött a sajtónak – mondta köszönés nélkül.

Abban a pillanatban lesokkolódtam. Egyből tudtam, hogy miről beszél, és nem akartam elhinni. Nem akartam elhinni, hogy nem rég erről beszéltem vele, és most ez történt.