Nem lát, nem hall, nem beszél

Tizennyolcadik rész

Kavarnál a tanároddal? Hát igen, Veronika megtette. Ezért jött el az előző iskolájából. Durva ugye? Ribanc, ha legközelebb velem kezdesz számolj a következményekkel. Puszi Ledér.

Kávémat kortyolgatva ezt néztem. Vera kipipálva, a titkát elhasználta. Már csak ribancot tud belőle csinálni...

Magamra kaptam egy piros felsőt és egy farmert. A hajamat összefogtam és elkezdtem magam sminkelni. Először fényvédőt vittem fel, utána alapozó, korrektor, spirál, szemöldök, kis pirosító és az a metál színű rúzs, amit Nórától kaptam. Végül magamra kaptam egy bőrdzsekit és egy fehér cipőt és a táskámmal megindultam kifelé. Mögöttem jött Peti is, aki igen kómás volt. Mikor leértünk, akkor már Fülöp ott volt. Beszálltunk és mikor a táska már a lábamnál volt felé fordultam.

-Szia – mosolygott rám és megcsókolt. -Tetszik a rúzsod.

-Khm, khm – köszörülte meg a torkát Peti.

-Sógor – nyújtotta hátra a kezét Fülöp.

-Örökös – fogadta el Peti.

-Ki tegyünk jóval a suli előtt?

-Nem kell. Besétálok udvaroncként az álompárral.

- Az én pici öcsém – fordultam hátra és megfogtam az arcát.

-Kataaa – nyavajgott.

Fülöp ezen csak nevetett és elkezdett vezetni. Az utat néztem és csak bámultam a pesti forgatagot.

- Mit tervezel délutánra? – kérdezte Fülöp, miközben megállt a pirosnál.

- Azt hiszem tanulás után lazítok egyet – feleltem. – Te?

- Szerintem edzek egyet. Azt hiszem rám fog férni.

-Aztán holnap olyan lesifotókat fogok látni, ahol a sexi felsőtested van – nevettem el magam.

- Hála égnek a magyar sajtó nem ilyen. Adja ég, hogy az amerikai meg nem fog figyelni.

-Ki tudja... - mondtam sejtelmesen. – Nekem küldhetsz majd képeket – kuncogtam.

Fülöp nem nézett felém, de mosolyogva nézte az utat.

-Letagadlak Kata – hallottam Peti hangját. – Komolyan mondom.

Én erre elnevettem magam, és végleg megérkeztünk a sulihoz. Fülöp leparkolt és kiszálltunk mind a hárman. Peti azonnal elment, de én megvártam Fülöpöt és kéz a kézben elindultunk az ajtó felé.

- Milyen órád lesz? – kérdeztem mosolyogva.

-Matek – felelte unottan. – Ha nem baj nem leszek bent veled, mert írunk és nem néztem át az anyagot – forgatta meg a szemét.

-Miből?

- Faktoriális és nem megy – forgatta meg a szemét.

- Aha – bólintottam, mintha tudnám miről beszél.

- Valószínűség számítás. Pl mennyi a valószínűsége, hogy Ledér ma rólam posztol – felelte.

-Ááh – esett le a tantusz. – Nah de itt vagyunk – és csókra emeltem a szám.

-Majd találkozunk – és egy puszit adott az arcomra és ment volna tovább, de megfogtam a kezét.

Nem értettem a dolgokat. Pénteken teljesen más volt, de még szombaton is olyan furcsa volt.

Ott állt előttem és az arcomat nézte. Kapott tőlem egy szájra puszit és bementem a terembe. Leültem elővettem a francia könyvem és csak magam elé néztem. Azt vártam, hogy megjelenjen és magyarázatot adjon, de arra várhattam. Ő Fülöp, majd ő elmondja, ha akarja, addig türelmesen kell várni.