Legédesebb Méreg

Nem eshetek újra ilyen hibába

                              ~Az idő megáll , ha a szív leáll de utána már ezért se kár ... nem kár~

Hosszú és csendes fél óra vette kezdetét , bár elöntött a kíváncsiság inkább csendben maradtam.

A kerthez kiérve a három ismert ember mellett két fiút is láttam akikkel még nem találkoztam , össze futott a tekintetünk pár másodperc erejéig . Az egyik srác tej szőke rövid haj barna szempár egy egyszerű fekete póló és fekete farmer volt rajta nem igazán az esetem , hosszú barna haj és kék szempár egy fehér mintázott póló , tetoválások a karján és egy szürke rövif melegítő .Áh kicsit sem voltam zavarban de a gondolat menetemet Áron apukája és a nagynéném szakította meg.

- Sziasztok .-köszöntem kicsit megilletődve

-Szia Natus , rég találkoztunk .-fogadott szívélyesen a nagynéném 

Lassan oda ballagtam a kert közepén lévő kis székekhez és csatlakoztam a többiekhez. 

-Szia .-köszöntek szinte szinkronban a fiúk.-én csak halkan kinyögtem egy helo-t és inkább ücsörögtem.

A nap további része nem telt valami izgalmasan tudom , beszélgettünk és szinte ennyi .Megtudtam hogy a szőke fiút Ádámnak hívják , Áron kiskori barátja akivel szinte együtt nőttek fel , Dominikot pedig szakközépben ismerték meg.

Olyan 8 óra fele járhatott amikor úgy döntöttünk megindulunk legalábbis én és Niki mivel az unoka öcsémet haza kellett vinni még kicsike volt. Természetesen Áron kísért haza ami mily meglepő módón egy unott fél órás séta volt szerintem ha egy légy elrepünlt volna közöttünk hangosabb lett volna.

Elköszöntünk egymástól majd nagynehezen felbattyogtam a harmadik emeletre és bedobtam magam a szobámba , anyukám persze faggatott milyen volt mi jót csináltunk de csak annyit válaszoltam majd holnap megbeszéljük persze nem így lett.Úgy voltam vele lehet felesleges volt elmennem de akkor nem alakultak volna úgy a dolgok ahogy.

A fiúk még vissza mentek a kertbe és természetesen szülinapoztak az utóbbi időkben sokszor végig hallgattam mi történt aznap este,

A tegnapi nap után nem igazán találkoztunk újra , bejelöltük egymást és elkezdtünk elég sokat beszélgetni viszont a fiúk elmentek egy hétre a Balatonra. Na innen már kezdődik a sztori ugyanis azon a héten szinte le nem tettem a telefonomat. Volt már olyan dejavu érzésetek amikor szerettek valakit majd elváltok egymástól és egy idő után vissza csöppen az életedbe? Nos bennem pont ez zajlott le , vágytam rá , vágytam az érintésére a puha csókjaira.Szinte mindenre ami ő , teljesen megbabonázott , de vajon jól döntöttem tényleg lenne értelme elkezdeni? Hisz zavarta hogy 4 és fél év van közöttünk de nem hagytam nem engedtem , nem veszíthetem el őt nem engedhetem az nem én lennék.Nem..

~Nem szeretek józan lenni , jó a képzavar..~

Köszönöm ha elolvastátok mivel a történet elárulom valós így kicsit nehézkes minden egyes párbeszédre és történésre 5 év elteltével vissza gondolni egyenlőre kevés lesz a párbeszéd igyekszem úgy alakítani hogy ne legyen vontatott és unalmas de ez nem egy szokásos kitalált love történet ahova mindegy mit írsz mindegy mit mondasz csak egy képzelgés.Ha értékelitek az erőfeszítéseimet és szeretnétek megtudni mi történt velünk ebben az 5 évben , milyen hullám völgyeken mentünk keresztül kérlek jelezzétek nekem :)