Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
És az első nagy pofon..
~ Túl sok lett a gond , habàr el se hiszik. Nyílhat még szàz színű virág.. ~
Augusztus 20. és bucsu Áron , Dominik , Bianka akinek még most is köszönöm velem volt , s én. Eleinte csak bóklásztunk össze-vissza , körbenéztünk. Közeledett az este. Szerencsémre a nagyobbik lány unokatesóm az apukájával volt az egyik kis Pálinkás bódéban(hehe xd) Minden jól alakulhatott volna .. Biankával úgy döntöttünk felülünk valamire ha màr a fiúk azt mondtàk mindjárt jönnek , kár volt. Álltunk a sor közepe felé amikor észrevettük a fiúkat 3-4 lány társaságában , oké nincsen semmi baj minden rendben. Odamentem Dominikhoz aki észre se vett pedig elég feltűnő voltunk na de lényegtelen , beszélgettek röhögcséltek még meg is löktek kicsit Áront de semmi vàltozás. Az egyik lánynak leesett valamije ő pedig boldogan lehajolt s felvette. Elegem volt ahogy láttam őket ahogy lezajlott minden hirtelen csapás volt rám , ott hagytuk őket s unokatesómékhoz vettük az irányt akiket lehúztunk egy rakat cigivel és pálinkával de ez nem tett épp jót , minden kijött belőlem a fejemben csak bolyongtak a gondolatok mint hulló falevelek tömege a csendben vajon mit beszélhettek , mit csinàltak kik voltak és mi mièrt nem tudtunk róla ? Bia próbàlt reménytelenül vígasztalni én csak el akartam tűnni onnan menni a semmibe így nagynehezen megindultunk az éjszakába valami valami megtört bennem nem tudtam másra gondolni egyszerűen nem tudtam mit gondoljak alig 1 hónapja voltunk együtt semmit nem tudtam rólad szinte . Ezerszer csörgött a telefonom a képernyőn Dominik neve villogott mire Bia nagynehezen ràvett hogy ideje felvenni..
~ Nem eshetek újra ilyen hibába , úgyhogy kibaszom a szívemet a picsàba~
