Karácsony éjjelén

1. Köszi exek M.V.

Max Verstappen

Csalódott voltam. Azt hittem szeret.

Reggel boldogan mentem el egy virágárushoz, hogy egy szál rózsát tudjak venni a barátnőmnek, viszont akkor még nem tudtam, hogy az ő általa szervezett találkozó nem egy randi. Szakított velem.

Így pedig Hollandia egyik parkjába kötöttem ki tehetetlenségemben.

Nem tudtam volna valakinek a szemébe belenézni ezek után. Megalázva éreztem magam. Vagy, mint valaki, akit csúnyán átvertek.

Egyik kezemet a kabátom zsebébe süllyesztettem a másikban pedig még mindig a vörös rózsát szorongattam. Ennyi kötött már csak hozzá.

Azt hittem, hogy ő az igazi. Aki mindig támogat és segít amiben csak kell és lehetősége engedi. Minden porcikáját szerettem. Eddig. Már nem éreztem szeretetet, mikor rá gondoltam, csak csalódást és talán egy kis sértettséget.
Nem akartam rá gondolni, mégis csak azon kattogott az agyam, hogy miért. Miért tette ezt? Nem magyarázott semmit, csak megtette. Ezt azért én sem érdemeltem meg.

Éreztem, hogy arcom vörös a hidegtől, leheletemet magam előtt láttam, ahogy kifújtam az addig bent tartott levegőt.

Leültem az egyik kihelyezett padra, nem foglalkozva azzal, hogy minden esély megvan a felfázásomra. Csak bambultam magam elé. Mit is csinálhattam volna? Mondjuk haza mehettem volna, de mindegy.

Nem telhetett el öt perc, mikor a velem szembe lévő padra levetődött egy lány. Orra piros volt a hidegtől, ahol kezei is. Szipogott párat, amit bevettem a hidegnek, viszont, mikor már több alkalommal is megismételte ráemeltem tekintetem. Csak akkor vettem eszre, hogy sír... Mást is megbántottak volna karácsonykor?

Egy darabig csak kémleltem a lányt, aki vagy a semmibe meredt, vagy pedig bakancsát tanulmányozta. Szép. Barna hullámos haja az arcába lógott, kipirult arcát pedig csak még szebbé tette számomra. Ha bárki megkérdezte volna, hogy miért, akkor nem tudtam volna egy épkézláb mondatot mondani, de felálltam és elindultam a lány irányába. Kicsit tartottam attól, hogy tolakodónak tart majd, de késztetést éreztem rá, hogy odamenjek hozzá. Lassan közeledtem felé, majd leültem a pad másik végébe, amin helyet foglalt. Rám sem nézett.

-Szia!- szólaltam meg gyengéden, mire rámkapta tekintetét. Eddig észre sem vett volna? Szemei is kipirosodottak voltak.

-Oh szia!- köszönt vissza összezavarodottan. Hangja kissé rekedtes volt.- Ismerjük egymást?

-Nem.- ráztam fejemet.- Csak láttam, hogy nem vagy jó kedvedben és gondoltam...- itt egy pillanatra elméláztam.- Nem is tudom mit gondoltam igazából.- erre a lány halkan felkuncogott, ami engem is megmosolyogtatott.- Megkérdezhetem, hogy mi történt?- próbáltam tapintatos lenni.

-Á nem szeretnélek ezzel terhelni.

-Ha terhelnél vele nem kérdeztem volna rá.- húztam fel szemöldökeimet, mire bólintott egyet.

-Igazából ma találkoztam a barátommal...- kezdett bele.- És szakított velem. Ennyi a lényeg.- húzta el száját. Én pedig keserűen elmosolyodtam. Ugyanabban a helyzetben vagyunk.

-Nem fogod elhinni, de én is szinte ugyan ebben a helyzetben vagyok.- jegyeztem meg.

-Komolyan?

-Igen.- hümmögtem.- Nem tudom miért karácsonyra időzítettek.- gondoltam itt a kedves exekre.

-Várhattak volna még egy ideig.- bólogatott bőszen.- A karácsony a szeretet ünnepe, erre ilyenkor domnak ki.

Csendben ültünk egy darabig a padon. Éreztem, hogy a szél egyre jobban fúj, ezért egy pillanatra elengedtem az addig kezemben szorongatott rózsát, hogy összébbhúzzam magamon a kabátomat. Aztán eszembe jutott valami. A rózsa... Ha már másnak nem legalább neki odaadhatnám, hátha feldobom vele egy kicsit a kedvét, gondolkodtam. Örömet szerettem volna neki szerezni, pedig még a nevét sem tudtam...
Bár ezek szerint nem ismert fel. Nem tudja, hogy ki vagyok! De olyan ártatlan lánynak tűnt, Ő nem menne csak pénzre, éreztem.

Melanie Williams

Az ismeretlen srác lassan felém nyújtotta a tőlem messzebb lévő kezét. Aztán megláttam benne a vörös rózsát, mire értetlenkedve vettem ki kezéből azt és illatoztam meg, mégha a náthám miatt semmit sem éreztem belőle.

-Ha már akinek vettem nem adhatom oda, remélem neked egy kis örömet okoz.- magyarázkodott, mire éreztem, hogy arcom felveszi az enyhén piros színt.

-Igazán kedves tőled,köszönöm!- nézegettem a kezemben tartott virágot.- Egyébként Melanie Williams vagyok!- nyújtottam felé jobbomat, amit készségesen el is fogadott.

-Én Max vagyok, Max Verstappen!

-Hát nagyon örülök a találkozásnak Max!- csúsztam egy picit közelebb hozzá.

-Ha nem dobnak minket akkor most nem találkoztunk volna.- nevetett fel keserűen, de milyen igaza volt.- Még a végén meg is kell köszönnöm nekik.- mosolygott rám, mire én csak lehajtottam a fejemet és egy kósza tincset a fülem mögé tűrtem.

-Igazad van.- bólogattam.- Köszi exek!- nevettem el magam.

-Ja, köszi exek!- csúszott most Ő közelebb hozzám.- Ti vesztettetek!- emelte tekintetét az ég felé, majd felém fordult. Gyönyörűek a szemei. És tekintetemet nem tudta elkerülni a felső ajkán lévő anyajegy.

-De még mekkorát vesztettek!- bólogattam helyeslően.- Nem szeretnénk sétálni, kezdek fázni?- tettem fel a kérdést, mielőtt még meggondolhattam volna magam.- Mármint nem szeretnélek feltartani...

-Szívesen sétálok veled!- pattant fel, majd engem is felsegített és már el is indultunk.

Pár perc után még az előzőnél is jobban fáztam pedig azt hittem, hogyha mozgok jobb lesz. Hát nem. Max is észrevehette, mivel kivette a kezemből a rózsát, majd jobb kezemet összekulcsolta sajátjával és a kabátzsebébe süllyesztette őket. Pirultan pillantottam felé, majd mikor Ő is rám nézett el is kaptam róla a tekintetemet és a távolban játszó gyerekeket kezdtem vizsgálni.

-Öhm lehet egy kérdésem?- állt meg sétálás közben, így nekem is azt kellett tennem. Bólogattam.- Mit szólnál ha valamelyik nap elmennénk moziba, vagy vacsorázni?

-Az... Az szuper lenne!- nagyon meglepődtem, de csak pozitívan tudtam reagálni.- Szívesen elmennék veled!- mosolyogtam.- Viszont most nekem is lenne egy kérdésem.

-Igen?

-Egy csöppet ismerős vagy nekem valahonnan így, hogy percek óta velem vagy. Honnan lehetsz ismerős?

-De meg kell ígérned, hogy ez nem fog semmi sem változtatni!

-Ígérem!- még a kisujjamat is nyújtottam felé, mibe bele is akasztotta sajátját.

-A nevemről sem ugrott be semmi?

-Nem.- ingattam fejemet.

-Forma 1-es pilóta vagyok.- vitte lejjebb hangerejét. Meglepetten néztem rá, majd gondolatban tarkón csaptam magam.

-Ó, hát megvan! Az öcsém nagyon bír téged.- mosolyogtam arányosan.

-Akkor a családodnak nem lesz ellenére, hogy randira vigyelek?- szorított rá kezemre.

-Szóval randi lesz?- húztam az ágyat.

-Az legyen?- vonta fel szemöldökét vigyorogva.

-Legyen.- vontam vállat.

-Be kell egyszer majd mutatnod az öcsédet!- kezdünk újra sétába.

-Ki nem hagynám.- bólogattam.

Még is jó lett a napom, ahogy az egész karácsonyom is. Max Verstappen volt az én karácsonyi ajándékom, amiért örökre hálás leszek. Köszi exek.

Instagram: dina_writer_
Tiktok: dina__writer
12.01.