Karácsony éjjelén

7. Szerencsés időjárás P.G.

Pierre Gasly

Egyedül tölteni a karácsonyt kimondottan nem jó buli, de nem vártam el a szüleimtől, hogy lemondják az utat, amit apa munkahelyétől kaptak.

Egyedül álltam neki díszíteni a fényőfát, ami a nappaliban díszelgett. Egy darabig elfoglaltam magam vele, de azzal is készen lettem. Tehetetlenül sétáltam a konyhába és kerestem meg a mézeskalács hozzávalóit. Ahogy az ablak mellett mentem el láttam meg, hogy egy bőrig ázott lány a ház sarkánál telefonál. Igazából gondolkodás nélkül siettem a nappaliba és kaptam fel egy kabátot, majd kimentem a lányhoz. Magam sem tudom miért.

-Hé, bocsi!- szólítottam meg az éppen tovább indulni készülő lányt.

-Hmm?- fordult hátra. Igéző kék szemeit kiemelték nedves szempillái barna haja a kapucni ellenére is az arcába tapadt.

-Gyalog vagy?

-Igen.- bólogatott.

-És messze van, ahova mész?- válaszolt volt, viszont helyette tüsszentett egyet.- Egészségedre!

-Messze... Nagyjából a város szélén.- sóhajtott nagyot.- Szóval ha nem baj akkor mennék is, azt sem szeretném, hogy te elázz.- intett, majd újra indult volna, viszont gyorsan csuklója után kaptam.

-Gyere be hozzám, legalább, amíg csendesesik az eső.- intettem a házam felé.

-Ugyan eszemben sincs zavarni téged! A családoddal kell lenned ilyenkor.

-Egyedül vagyok!- fogtam még mindig a kezét.- Mondanám, hogy eldoblak ahova kell, de nem vittem el műszakiztatni a kocsimat.

-Nem, komolyan. Haza sétálok, fél óra az egész.

-Fél óra éppen elég a tüdőgyulladáshoz. Főleg úgy, hogy már biztosan sétálsz egy ideje. Gyere kérlek.

Nagyot sóhajtott, de végül elindult velem a bejárat felé. A lakásban azonnal levette a cipőjét én pedig segítettem levenni a kapátját, ami csurom víz volt.

-Haza mentél volna?

-Igen. Nincsen kocsim. És a barátnőmnek, akivel élek, neki sincs. A szüleim pedig nem laknak a közelben.- magyarázott. Aranyos volt.

-Menj, fürödj meg. Addig én keresek neked valami ruhát és utána szólj a barátnődnek, hogy nem esett semmi bajod.- tettem kezemet hátára és a fürdő irányába toltam.- Nyugodtan használd a tusfürdőmet, törölközőt és hajszárítót az alsó polcon találsz. A ruhákat majd berakom ide, okés?

-Annyira köszönöm!- nézett rám meghatódottan.- Megölelhetlek? Vagyis majd miután megfürödtem megölelhetlek?

-Persze!- mosolyogtam rá.- Egyébként hogy hívnak?

-Noemi Brown vagyok!

-Én Pierre Gasly!- fogtunk kezet majd magára hagytam és elindultam a szobámba valami meleg ruhát keresni. Miután megtaláltam a kinőtt melegítő nadrágomat és egy szürke pulcsimat, bevittem hozzá a fürdőbe. A zuhany alatt állt már és a függönyön keresztül csak alakját tudtam kivenni, ami történetesen tökéletes volt... Megráztam a fejemet és lementem a konyhába.

Noemi Brown

Miközben a zuhany alatt álltam egész végig agyaltam. Főleg Pierren. Valamennyire biztosan megbízott bennem és nagyon megsajnálhatott, hogy beinvitált a saját házába. Miközben öltözködtem hajszárítás után megcsörgettem Chloet, a legjobb barátnőmet.

-Merre vagy?- szólt bele azonnal a telefonba.

-Egy srác behívott magához, nincsen semmi baj.

-Egy idegen srácnál vagy?- hüledezett.- Baszki, elrontottalak.- nevetett, mire nekem is mosoly húzódott arcomra.