A karjaid között

| 36 |

A szemem elhomályosodott és a földre rogytam. Az arcom elé tettem a kezemet, és próbáltam feldolgozni azt, amit Antonio mondott. Nem hittem el, hogy megcsinálta. Hogy képes volt megölni egy olyan embert, aki anyja helyett anyja volt.

- Margo- szólított meg, mire felkaptam a fejem.

- Miért tetted?

- Ő volt az összekötő Federicoval. Meg kellett tennem!

- Dehogy kellett volna! Szinte az anyád volt!- kiabáltam, mire megfeszült a karja és hevesen megrázta a fejét.

- Velem te ne kiabálj!

- Mert mi lesz? Engem is megölsz? Úgy mint Carolinet, aki évekig veled volt és most az egyszer csinált rosszat neked? Ha ilyen az ember akkor egyből megölöd?- álltam fel és mérgesen néztem a szemébe.

- Fogd be!- emelte meg a hangját - Ő csinálta a képeket, amit továbbított Federiconak. Szerinted hagyom, pláne akkor ha arról is készült kép, ahogy megduglak! Kurvára nem tudod, hogy mit beszélsz - kiabálta, mire arrébb léptem egyet.

Mérgesen mindig ijesztő, pláne akkor amikor rám mérges. Azzal egyszerűen nem tudok mit kezdeni és még nem ismertem ki akkor annyira, hogy tudjam, hogy bántana e.

- Most mi van? Félsz?- tárta szét idegesen a kezét, mire megtöröltem az arcomat, és az autóba néztem.

Ott volt egy fegyver. A lehúzott ablakon át kivettem és a kezébe nyomtam. Felhúzta a szemöldökét és engem figyelt. Megálltam előtte és szét tártam a karom.

- Mit művelsz?- rázta a fejét.

- Lőjj le. Rengeteget fogok hibázni, szóval lőjj le, úgyis ez a szokásod, hogy ha valaki szeret téged akkor lelövöd - vágtam hozzá, mire mélyen a szemembe nézett, majd egy hirtelen mozdulattal levágta a földre a fegyvert és oda lépett hozzám.

Megragadta a vállamat és neki tolt az autónak.

- Kurvára meghúznám a ravaszt- suttogta ijesztő hangon, mire összébb húztam magam.

Ezt észrevette és közelebb hajolt, de elfordítottam a fejem. Nem tudtam ki ez az ember, de nem az volt akit szeretek.

- Eressz el

- Nem, nem. Szépen elviszlek egy olyan helyre, amiben megtanulod, hogy kurvára soha ne beszélj így velem

- Nem megyek veled sehova! Utállak - néztem a szemébe, mire a tekintete picit meglágyult, majd újra gyilkos szemmel nézett rám.

- Igen? Akkor gyerünk. Menj el- engedett el, majd kissé meglökött, mire mérgesen bólintottam, és megindultam a kapu felé.

Az egyik őr egyből előttem termett, mire dühösen néztem a mögöttem lévő férfire.

- Menj, de az őrökön kell átjuss- tárta szét a karját, mire idegesen belépkedtem a házba, majd kikerülve a fiúkat, bezártam az ajtót magam után a szobámba.

~~~~~~

Na, mit szóltok hozzá? Írjátok meg kommentben!😉