Our Ways Cross Each Other

28. fejezet

Hanna

Az esküvő után Brazíliába, majd Abu-Dzabiba utaztunk a száguldó cirkusszal a szezon utolsó versenyére. Ez a hétvége döntötte el, hogy melyik csapat végez a konstruktőri bajnokság pódiumának legalsó és középső fokán, hiszen az első helyet már több futammal korábban megszerezte a Red Bull. Azonos pontszámmal a McLaren és a Mercedes volt a két esélyes, ezért a wokingi istálló minden dolgozója bőven 110%-os erőbedobással munkálkodott, hogy mi kerüljünk ki győztesen a 'csatából'. Mert ha ugyan nem is vérre megy, de a csapatok között valóságos csata zajlik a pályán és azon kívül is.

A harmadik szabadedzés és az időmérő egy napra esett a 26. születésnapommal, így valamivel különlegesebb szombat volt számomra, mint a többi. Bár egy ideig utáltam a felhajtást, amit anya csapott a születésnapjainkon, apa halála után ráébredtem, hogy minden ünnep, amit azokkal tölthetek, akiket szeretek, egy érték, egy hatalmas és pótolhatatlan kincs, aminek érdemes minden pillanatát kiélvezni.

A VIP nézőknek fenntartott helyről néztük a kvalifikációt Carmennel, George Russell menyasszonyával. Az alacsony spanyol lánnyal már az első találkozásunk óta jól kijövünk, mondhatni sok mindenben hasonlítunk is, nem csak külsőleg.

A szememmel végig a sötét aszfaltcsíkon köröző 4-es számú narancssárga autót követtem.

- Georgeon keresztül régóta ismerem Landót és jó végre igazán boldognak látni valaki mellett. - mondta a lány, de közben a szemét nem vette le a pályáról.

- Akkor ezek szerint nem csak én érzem másabbnak, hiába nem ismertem a Magyar Nagydíj előtt.

- Örülök, hogy belecsöppentél az életébe, csak jót tettél vele. Nyár óta tényleg sokat változott, de jó irányba. - a mondataitól eszembe jutott a néhány hete történt esemény, amin Carmen is részt vett a vőlegényével.

"November 13. Lando születésnapja... Kivettem egy nap szabadságot, hogy mindent előkészíthessek, mire Ő ideér. Reggel füllentenem kellett a barátommnak, miszerint nem érzem jól magam, valószínűleg megfáztam és nem tudok bemenni dolgozni. Az igazat megvallva, egy kicsit egésznap mardosott a bűntudat, amiért nem mondtam igazat, de azzal próbáltam nyugtatni a lelkem, hogy az arckifejezése minden pénzt megér majd, ha meglátja, mivel készültem neki.

Az apartmanom minden helységét kitakarítottam, megvettem mindent, ami a vacsorához kell és nekiláttam a főzésnek. Cisca, Lando édesanyja napokkal ezelőtt elküldte nekem a fiú kedvemc ételeinek receptjeit, amiket legjobb tudásom szerint készítettem. Áldottam az eget, hogy anya egesz kicsi koromban odaállított a konyhába, hogy tanuljak tőle, így nem voltam teljesen tehetetlen, amikor főzésre került a sor.
A különleges sportolói étrend miatt szigorúan cukormentes tortát Max hozza majd egy helyi cukrászdából, így legább arról le van a gond. Fél öt felé elkezdtek szállingózni a vendégek, Megbeszéltem Charlotte-tal, Jonnal, sőt még Zakkel is, tartsák bent a fiút tovább annak érdekében, hogy mindennel elkészülhessek. A hálószobámba mentem, felvettem az előre kikészített világos bézs kötött egyberuhát, a derekamat pedig egy barna övvel hangsúlyoztam ki, majd visszamentem a fiúra várakozó vendégsereghez. Nem voltak sokan, csak azok, akik igazán közel állnak Landóhoz. Néhány F1-es pilóta, a Quadrant tagjai, akik közül már csak Max Fewtrell hiányzott a tortával együtt. A telefonomra pillantottam, mert Lando reggel megígérte, hogyha végez a gyárban, utána benéz hozzám, mivel ugye megfáztam. Khmm... Megcsörrent a készülék, az Ő nevét írta ki, én pedig kivonultam a kis erkélyre, nehogy meghallja a háttérben beszélgető barátait.

- Honey, jobban vagy már? - hangjából kiérződött az aggodalom. Honey, ezt a becenevet aggatta rám, amikor egyszer meghallotta, hogy a családom Hanna helyett gyakran szólít Hanninak, amit Ő angolosított. Kezdetben furcsa volt az ő szájából hallani így hallani a nevem, de idővel megbarátkoztam vele.