3. rész

2.6K 25 0
                                    

- Mehetünk? - kérdezte a füléig mosolyogva, mintha észre sem venné, hogy bámulom a selymes puha combjait.
Nem sokkal később...
Megálltam a két épület között, egészen közel az oldalsó bejárathoz és kiraktam az elakadásjelzőt.
- Érezzétek jól magatokat! - néztem a keresztlányom felé, várva, hogy kiszálljon az autóból.
- Kik? - nézett rám meglepődve.
- Nem valamelyik barátnőddel találkozol? - kérdeztem még jobban meglepődve.
- Nem. Azt hittem, bejössz velem... De mindegy akkor, Szia! - akasztotta be az ujjait az ajtó apró kilincsébe, hogy kinyissa.
- Várj! Szivesen bemegyek veled, csak egy szóval sem mondtad, hogy velem akarsz vásárolni. - fogtam meg a tökéletes puha combját.
- Pedig veled akarok. - fordult vissza felém mérgesen.
- Jó, úgyis kell venenm ezt-azt. - vettem le a kezem a combocskájáról.
Sokkal később...
- Éhes vagy? - kérdeztem a fiatal lánytól, akinek mind a két kezében kb 4-4 zacskó volt.
- Kaphatok fagyit?! - kérdezte édesen ugrándozva mellettem.
- Persze, kicsim! - mosolyogtam, látva milyen boldog.
Ahogy odértünk a fagyispulthoz, a keresztlányom hozzásimult a karomhoz és felfelé fordítva a fejét a fülembe súgta a rendelését. Sajnos semmit sem jegyeztem meg belőle, a puha cicijei a karomon teljesen elvették a figyelmemet.
- Tessék? - kérdeztem vissza újra a szemébe nézve.
- Egy citromos és egy csokis. Tejszínhabbal!- harapott egy kicsit a vállamba, bosszúból, hogy újra el kellett mondania.
"Mintha az utolsó szónál kissé az ajkába harapott volna...." - gondoltam, miközben leültünk az egyik asztalhoz.
- Te nem kérsz, Keresztapu? - kérdezte a fagyiján nyalakodva.
Csendben megráztam a fejemet. A fiatal lány felkelt a székből, kicsit sem törődve azzal, hogy a szoknyája egészen felcsúszott és a kis kerek popsija kilátszott alóla.
- Akkor kapsz az enyémből! - mosolygott és az ölembe huppant.
Az ujjával az egyik kissé már megolvadt gombócba belekanalazott és a szám elém tartotta. Bekaptam az ujját és gyorsan lenyaltam róla a szinte folyékonnyá vált fagylaltot. A keresztlányom halkan felnevetett.
- Most én! - nyúlt a kezemért, hogy beledugja a fagyijába a mutatóujjam.
- Fejezd be! - szóltam rá mérgesen.


KILENCEDIK TÖRTÉNETWhere stories live. Discover now