Úgy éreztem, mindenki minket néz, ahogy a hozzám képest szinte fele annyi idős keresztlányom ujjáról nyaltam le a fagylaltot. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt hova rakjam rajta a kezemet, hogy ne tűnjön furcsának, de ugyan akkor ne érezze hogy fogdosom. Én sem akartam érezni, hogy fogdosom, ez beláthatatlan következményekkel és leplezhetetlen merevedéssel járt volna. Némi hezitálás után a szoknyájára helyeztem az egyik kezemet, egészen közel a hasához. A másikkal az asztalra támaszkodtam.
- Ugyan már keresztapuci, ne legyél ilyen, sokkal finomabb lenne! - nyalta végig a fagyiját a tölcsér szélétől a tetejéig, teljesen kinyújtott nyelvvel - Úgy csinálsz, mintha sosem ültem volna még az öledben... - jegyezte meg a kényelmetlenségemet kifejező arcot, amit vágtam.
- Akkor még sokkal fiatalabb voltál... - mondtam halkan, zavarodottan körbenézve.
- A telóm... - nyúlt át az asztalon a keresztlányom a másik oldalra a telefonjáért, kb 5 centire felemelve a seggét az ölemből, mielőtt újra visszahuppant volna.
Halk nyögés szökött ki a számon, képtelenség lett volna visszatartani.
- Ohh, Keresztapu! - olvasztotta halkan rám a szavait erős meglepődöttséggel.
A kezem megfeszült és kissé megszorította a derekát, nehogy még egyszer megmozduljon és érezze, hogy mennyire felizgultam. Tudtam, hogy pontosan tudja és rézi, milyen hatással van rám és azt is tudtam, hogy ezt teljesen direkt csinálja. Egy kissé megemelkedtem a széken, odanyomva a fenekéhez a nadrágban feszülő farkamat, majd gyorsan visszaültem. A derekánál fogva szándékosan magamhoz húzva eközben, hogy biztosan érezze, mit tett. Újra végignéztem a körülöttünk lévő embereken, de senki sem nézett ránk.
- Mi van a zsebedben, Keresztapu? - vigyorgott aprót harapva a fagyijába - Valami nagyon nyom...
Kissé előre dőlt, ogy a szoknyája kikerüljön a feneke és a nadrágom közül, hogy biztosan láthassak belőle még egy kicsit, hátha ettől csak még jobban fogom kívánni.
"Milyen egy kis ribanc vagy..." - gondoltam magamban, de nem mondtam ki. Rengeteg dolgot nem mondtam ki, ami eszembe jutott ebben a pillanatban. Nem mondtam ki, hogy mennyire az asztalra akarom baszni a hajánál fogva és kíméletlenül a magamévá tenni.
