Kék tollal írok
Egy fekete madárról
Majd beszínezem fehérre, ha sírok
Zene mellé a madárszó.
Piros rózsám megszúrta az ujjam,
Csöpögő vérem megmutatta az utam.
Persze fájdalmamat nem látod.
Maszkot hordok, mi mögötte van fel nem tárom.
Hiszen tudod a kéz bár húzza a vonalat,
Mégis az idő alakítja azt.
Az agyam már elvesztette a fonalat,
Csak annyit mond: passz.
Hisz' mit e maszk mögött találnál
Csak egy összedőlt mentsvár.
És mondanád is: kár
Kár kár
Mi egyszer menedék volt,
Most csak üres papíron folt.
És már nem is tudod miért kék tollal írok
Egy fekete madárról
Mikor nem látod, ha sírok,
S nem hallasz madárszót.
YOU ARE READING
Esti versek
PoetryEbbe a könyvbe a verseimet fogom írni. Az "esti" jelzőt inkább azért adtam címnek mert általába este jön az ihlet versírásra, és mert az első pár verset, amit idáig írtam azt mind este írtam. Remélem tetszeni fognak.
