Tiltott Vágyak

chapter VIII

Lassan nyitódnak ki a szemeim. Minden olyan sötét. Foltokba látok. Nem tudom holvagyok , vagy ,hogy mi történt velem vagy apával.
-APA! Hol van az apám.?!-
A legevőért gyorsan és pánik szerűen kapkodok. A történtek kezdenek egyre élénkebbek lenni és már a szememből is folynak a könnyek. Meleg karok ölelnek át. Nagy izmos karok. De kinek a karjai és hol vagyok?
-Semmi baj.-
Hallom a nyugtató és nyugot hangot.
Ismerem ezt a hangot tudom kihez tartozik.
-christian, hol az apám azonnal látni akarom.-
A szememből szűntelenűl folytak a könnyek. De nem én vagyok az egyedüli aki sír. Christian. Ő is sír és nem tudom hogy miért. Megijeszt hiszen ő sosem sír. Ő mr. Poker face nincsenek érzelmei olyan mint egy robot .
-jó napot Ms. Baker a nevem Dr.riven.(szólt egy erős férfi hang Christian háta mögül)
őszinte részvétem.-
Az idő meg ált körülöttem. Mintha az agyam már nem működne. Mit érzek vajon? Nem tudok rájönni. Nem vagyok szomorú. Megkönnyebült lennék? Vagy dühös nem tudom. Látom ahogy christian hozzám beszél de nem hallom amit mond. Nem jut el az agyamig. -És ő most holvan? Az apám? Elbúcsúzhatnák tőle?-.

****

Hát itt vagyunk éppen be lépni készültem az ajtón. Az ajtón ami mögött az apám fekszik holttan. Christian is velem van. Be akkar jönni. Nem tudom ,hogy fogok reagálni jelenleg mindenki azt hiszi sokkosállapotba vagyok pedig az igazság az ,hogy nem érzek semmit. Vagyis nem éreztem eddig.
Mikor rá néztem apám holttestére ami még ki se hült. Elfogott a düh és a szánalom. Undorodod fejet vágtam azt pedig ,hogy Mr. Wine is itt van ignoráltam. Le köptem. Meggyaláztam úgy ahogy ő azt egész élettembe tette. Elkezdtem teljes erőmből ütni. És sírva kiabáltam.
-Még nem halhatsz meg hallod te faszfej. Ellőbb kérj bocsánatot. Mindenért amit tettél. Hogy megvertél ,belém rugtál, megtéptél és ,hogy sose voltál itt nekem. Hogy elvetted a gyerekkorom ,mindenért hallod! Mostmár rángattam a testét mintha egy rongy baba lenne. Christian próbál le fogni. De én kibújjok a kezei közül és a földre esek. Üvöltve sírok a fájdalomtól és a hajamat tépem ,hogy megpróbálja elterelni a lelki fájdalmat fizikaival.

****

Egy óra eltelt az incidens óta. Csak egyhelybe ülünk Christian kocsijába. Semmelyikünk nem szól egy szót vagy mozdul meg. Anyámék ugyan meg érkezdtek de nem tudtam végig nézni ahogy anyám és a báttyám úgy sírnak utána mintha mit se tett volna. Egyszerűen mind ketten úgy tesznek mintha nem bántott volna mindhármunkat. Fizikailag és lelkileg. Nem értem.

-sajnálom Nora-.
- ne sajnáld, őt ne!-
- én nem őt sajnálom hó pihe.... hanem téged-.
- engem...? Röhögtem fel. Engem miért? teljesen jól vagyok semmi bajom. Nem én döglöttem meg.-
Most már hangosan röhögök nem tudom abba hagyni.
Nem is akkartam.
-nora nem vagy jól-.
- én dehogynem kutya bajom menjünk haza-. Mondom hatalmas mosolyal a számon. Haza értünk. Életem leg hoszabb autó útja volt. Elvezsztem a gondolataimba. De végül alra jutottam semmi bajom. Miért is lenne nem igaz? Teljesen jól vagyok.
-menjünk fel hozzád-. Vettem fel az ötlettet mosolyogva
-rendelhetnénk pizzát és nézhetnék valamilyen filmet. Mit szólsz?-

****
Éppen az ajtót nyitogálja, mikor végre sikerül kinyitnia az ajtót belökömrajta és lecsókólóm. Iszonyat hirtelen döntés volt de ma dugni akkarok. Elakarom veszteni a szűzeségem.
A gyors tempójú tüzes csókból christian félre húzodik.
- mitcsinálsz?-
-Csak fogd be és dugj meg-.
Christian szájára hatalmas mosoly húzodott így tudtam ,hogy semmi re nem vágyik jobban de mégis éreztem az ellenkezést mintha gondolgodna rajta.
- semmi re nem vágyom jobban de ezt nem most és nem így. Mégszűzvagy hó pihe gondosgodni fogok alról ,hogy az elő különleges legyen. Talán igaza van? Ez csak egy hirtelen gondolat volt, egy figyelem eltelerés? Meg gondoltam magam egyedül akarok lenni. Most.....

Sziasztok mostanábba nem érzek motivációt az iráshoz egyszerűen gagyinak érzem az egész sztorit.
Folytassam? Vagy hadjam abba? Előre is köszönöm e személyes véleményeteket sokat segítene. Úgyanis fogalmamsincs mit csináljak💕💕