Emlékezet és Feledés | Befejezett

3. Fejezet

Julianna Amara King

Már lassan délután van, de még Hilda mindig békésen alszik, mivel unatkoztam, így gondoltam körül nézzek a házban, hátha akad valami tenni való itthon.

Óvatosan lenyomva a kilincset kinyílt az ajtó s azon kilépve a folyosón találtam magam, ami igencsak csendes volt.

Az emeleten a hálószobák, a fürdő és a dolgozó szoba találhatóak, ami most igazán szellem kísértet helynek látszott.

Végig sétálva a folyósón benéztem minden egyes helyiségbe, kivéve a nővérem szobáját!

Ciara szobája előtt elhaladva nyögösség ütötték meg füleimet!

Az ajtóban megállva kopoggni kezdtem, majd a lány ki kiabált bentről.

- Ki az? - kérdezte lihegve.

- Amara. - válaszoltam, mire hirtelen kinyílt az ajtó.

Az említett lány résnyire nyitotta az ajtót, így szemem elé tárult a takaróba csavart teste.

- Nővérem ki van nálad? - kérdeztem lesütött szemekkel, de ekkor a vendég meg mutatkozni látszódott.

- Kislány gyere már vagy ki hagyod az alkalmat, hogy beléd hatoljak?! - jött az ajtóhoz Caiden.

Meg pillanatva a fiút minden eddigi érzelmem előtörni látszódott, de vissza folytva azokat lábaim cselekvésnek eredtek.

Egy szó nélkül hagytam faképnél őket s egyenesen a szobámba siettem.

A szobám ajtaját magamra zárva kúsztam le a padlóra s ekkor már a könnyeim patakokban folytak.

- Miért velem történik mindez? - kérdeztem sírva magam elé bámulva.

Úgy kb. félóra múlva koppogtatásra lettem figyelmes.

Megtörölve ki sírt íriszeimet ajtót nyitottam, majd a rossz életű fiú láttán nyitva hagytam azt, hogy beléphessen rajta.

- Baby csak nem sírtál? - kérdezte pimasz mosolyát megvillantva.

- Élvezed igaz? - kérdeztem dühösen karba tett kezekkel.

- Nagyon, de téged jobban élveznélek! - közeledett felém.

Egyre és egyre csak közeledett, míg én hátrálni kezdtem, így hátam az ablak párkánynak ütközött, ezzel fogságba ejtve karjai között.

- Nem meg mondtam, hogy ennek nincs vége! - tekintette ajkaimon akadt meg.

- Eresz már el!-kezdtem el mocorogni, mire ő a derekamnál fogva az ablak párkányra ültetett.

__________________________

Marco Caiden Herison

Elegem lett abból, hogy a karjaim között vergődik, így megragava karcsú derakát az ablak párkányra ültettem.

- Te meg mi a fenét művelsz! - ordított füleimbe.

Mutatóujjamat ajkai elé helyezve hallgatásra kényszerítettem.

- Úgy kívánlak téged Amara! - néztem végig mellein, majd kezeimet szorosan a combjaira csúsztattam s jól erősen bele markoltam.

- Vedd le rólam a mocskos kezeidet! - tovább izget s mozgott, amitől csak még inkább vágyakat ébresztett bennem.

- Ugyan tagadni sem tudnád, hogy odáig vagy értem na meg persze tőlem és az érintéseimtől. - csókoltam végig combjait, amitől bele borzongott teljes egészében.