Heartbeat - Szívverés

1. Fejezet

A családom, kicsit sem nevezhető „szokványosnak", még jó indulattal sem.
Anya borította fel a „tipikus család dinamikát", ugyanis ő soha nem főz. Rémes egy konyhatündér, és még szépen fejeztem ki magamat. Mindent eléget, pedig a nagyszüleimtől még olyan lábosokat is kaptunk, amikben fixen nem ég le az étel. Nos...anya az első alkalommal mikor apa unszolta, hogy próbáljon meg főzni bennük meg is buktatta a céget, ugyanis az egész edényt dobhattuk ki a kukába. Aznap este pizzát ettünk. Az finom volt, a mirelit kaja megy anyának. És itt még nem merülnek ki a furcsaságok.
Anya természetesen a káosz, ami az életünkben pörög, és mind imádjuk őt ám jó magam és a bátyám is félve beszélget vele, ugyanis sikeres író és hát, hogy is fogalmazzam ezt meg jól... Bármit is mesélek magamról azonnal látom a szemében az ihlet tüzét fellobbanni és nem akarom, hogy rólam írjon regényt. Apát persze ez nem érdekli, csak annyit mondd „ne add hozzá a nevemet". Ő könnyen letudta én viszont nem. De azt el kell ismernem, hogy anya tényleg jól ír, sőt! Megérdemli a hatalmas rajongó táborát, ugyanis az első regényét húsz évesen adta ki, ami egy fantasy sorozat előzmény kötete volt és azóta top listásak a könyvei, ahogyan azzal a sorozattal beírta magát a törtélembe, még a netflix is csinált belőle adaptációt.
Nah de ennyit az anyámról, ugyanis ez nem az ő történet, hanem az enyém, Gallai Lizáé.
Én persze nem tudok ennyi mindent felmutatni, mint anya, de szeretek teniszezni, sőt jó vagyok benne, viszont versenyre nem vagyok hajlandó járni. Szeretek alkotni, főleg rajzolni és lassan három éve belezúgtam az egyik haveromba, Marlen Leóba. Persze sose fogom bevallani neki az érzéseimet. Egy lány lépjen elsőnek? Pff! Nem vagyok ilyen modern kölyök ezen a téren, és bár szeretném néha azt hinni ő is érez valamit irántam, hogy én is tetszem neki, szerintem ez nincs így. Ugyanis Leó mindenkivel kedves, épp úgy, mint velem, törődik másokkal és ott segít, ahol tud. Noh és szinte alig kaptam el bármi féle extrém „jelet".
Az életem teljese szokványos volt, tegnapig.
Ugyanis ekkor ért véget a nyári szünet és nekem vissza kell menni a suliba, hogy hőszerelmes módjára próbáljam nem Leót lesni, ami rohadtul nehéz főleg mert egy társaságban töltjük a napjainkat és baromira nehéz nem foglalkozni vele, miközben a barátnőim semmit sem tudnak arról, hogy tetszik nekem valaki, és ennek van egy erősen nyomós oka. Ő pedig az állítólagos legjobb barátnőm testvére, Kinga, aki ugyanúgy bele van zúgva Leóba, akárcsak én. És ez túl nagy problémákhoz vezethet egyszer, vagy legalább addig, míg tartom a számat, arról, hogy én mit is érzek.
Egyébként ez az utolsó évem a gimibe, amibe belegondolni is durva, hogy jövőre egy új közegben leszek, ugyanis senki nem tervez arra a szakra menni, mint én, vagy csak nem tudok róla.

Az ébresztőm hangjára riadok fel és pontosan tudom, hogy elfogok késni. Én valahogyan mindig megérzem, ha tovább nyomkodom a szundi gombot, mint kéne. Kipattanok az ágyból és azonnal a szekrényemnél termek, aminek szinte feltépem az ajtaját.
Ciki, hogy már az első napon elkések, bravó Liza!
Ami a kezembe akadt azonnal magamra húzom, tükörbe se nézve, mennyire alkotnak tökéletese outfitet. Berobogok a fürdőbe, a konnektorba dugom a hajvasalót és míg várok, hogy felmelegedjen gyorsan szempillaspirált keresek és életet varázsolok a pilláimra, hogy végre mások is lássak, hogy van nekem is ott valami.
A hajvasaló végre készen van.
Fésűt ragadok a másik kezembe és vállig érő vörös hajamat azonnal vasalni kezdem. A művelet alatt a zöld szemeimmel most is a szeplőimet bámulom, amik minden alkalommal mikor ideges vagyok még erősebben látszanak, mint máskor.
Anya szerint fel kéne fognom „különleges adottságnak", de én csak irritálónak találom.
Miután végezek a hajammal megigazítom a fekete keretes szemüvegemet az orromon és csekkolom, hogy mégis mit sikerült magamra kapni öt másodperc alatt. Farmersort és zöld ujjatlan, nem is rossz!
A szobámba robogok és magamhoz ragadom a táskámat majd szinte lerepülök a lépcsőn. Anya a konyhában ír, csak elmormolok egy „sziát" miközben magamhoz veszek egy palack vizet és a kajámat, cipőt húzok, majd már kinn is vagyok a házból.
Elsprintelek a buszig, amit épp időben csípek el és lihegve huppanok le az egyik ülésre majd előveszem a telefonomat.
Van pár olvasatlan üzentem.