Emlékezet és Feledés | Befejezett

4. Fejezet

Julianna Amara King

A hétvége meglehetősen hamar eltel, miután Caiden itt járt nálunk!

Szombat délután, miután ő távozott jóformán a magányomat élveztem, amit mindig is tiszteletben tartottak az otthoniak.

Az este folyomán a vacsora következtében megbeszéltünk egy-két dolgot Hildával, mivel nagyon is aggasztotta a délutáni látógató!

- Ciara, ha szabad megkérdeznem... - kezdet bele a mondandójába a nővérem tekintetét keresgélve.

- Ki járt itt ma délután? - a kérdést meghallva a lány pillanatásait az előtte ülő nőre szegezte, amik meglehetősen teli voltak gyűlölettel!

Mondhatom, hogy a hangulat nagyon is feszül lett, de még csak ezután robbant a bomba.

- Mit érdekel az téged? - kérdezte megvető hangnemben a lány, akire magam sem ismertem rá!

- Ciara beszélj tiszteltel Hildával! - förmedtem rá a nővéremre.

Mintha nem tudná, hogy meg sérült, mellesleg gyermek korunk óta nevel minket mégis, hogy engedhet meg ilyen hangnemet vele szemben!

- Te fogd be. - köpte szavait az arcomba pillantás sem vetve rám.

Az idősödő nő üres tekintette, melyel a lányt vizsláta meg rémísztett, mivel még soha nem láttam ilyen összetört állapotban, mint most!

- Én felelek érted és a húgodért, amíg a szüleitek távol vannak!

- Ohh tényleg, és most azt várod, hogy be avassalak, hogyan pakoltak meg?

Mintha nem lett volna, így is kellemetlen a téma, erre még fel hozza azt is, hogy Caidennel szeretkezet a szobájában, a házunkban!

Szavai hallatán szégyenemben le sütött szemekkel ültem tovább, bár legszívesebben el rohantam volna onnan.

- Ne is folytasd... - kérlelte a nő a lányt, de az nem hallgatott rá.

- Nahát, a nagyi nem bírja ha a szeretkezésről beszélünk! - fordult felém s nekem kezdet el beszélni.

- Mit szólsz húgom, ha elmondjuk Hilda nagyinak, hogy abba a srácba vagy menthetetlenül szerelemes, aki immár másodszor bújik velem ágyba?!

Szavai törként fúródtak szívembe, amik újabb és újabb sebeket ejtettek rajtam s ezzel tudtam, hogy vége mindannak, amit a délután folyamán átéltem Caiden karjaiban.

Egy szót sem szólva hagytam el az étkezőt s azzal a lendülettel a szobámba rohantam.

A gardróba belépve át öltöztem, a pizsamamát lehámozva magamról melegítőt s kapucnis pulóvert öntöttem magamra, aztán olyan lendületel, amivel felsiettem rohantam le, hogy felhúzam a suranómat.

Megsem hallva, hogy nekem szólnak léptem ki a bejárati ajtón.

Nem tudtam merre megyek vagy, hogy hová tartok, de egyet tudtam, hogy nincs nyugtom abban a házban, amit régen otthonak hívtam!

Körülbelül este nyolc lehetett, hogy el mentem otthonról s most már tizenegy órát üt az óra, de én még mindig úton vagyok!