12.

30 6 8
                                    

Felvett egy fekete farmert, majd nagy nehezen egy fekete pólót amire vissza húzta a pulcsit és lement a konyhába.

- Fordulj vissza ebbe nem mehetsz. - mondta majd felmentek a szobába ahol Jimin a kezébe adott pár elegánsabb ruhát.

Jungkook kínok között vette le a ruháit, majd helyette egy elég drága testhezálló fehér szmoking nadrágot és egy fehér inget vett fel ami kiemelte az alakját, majd egy ugyan ilyen színű zakót a karjára terített. Az inget betűrte, megigazította a haját, majd újra lementek a lépcsőn aminek az aljába Taehyung várta őket. Rajta egy szintén drága fekete szmokink nadrág volt, egy fehér ing, fekete nyakkendő és egy fekete mellénnyel a zakóját pedig a vállán átvetve tartotta, mutató ujjára akasztva -ami szintén fekete- s valamit nézett a telefonján. Mikor hallotta hogy jönnek le a lépcsőn, felnézett eltéve a telefonját és elmosolyodott.

- Na én lépek, jó szórakozást. - mondta mosolyogva Jimin, majd el ment.

- Indulhatunk? - kérdezte lenézve rá. Hanyagul megrántotta a vállát, majd elindult az ajtó fele.

Keze után kapott s vissza rántotta, hogy mellette menjen. Kezüket össze kulcsolta, maguk után az ajtót becsukta, és a már a kapu előtt álló fekete lamborghini revueltohoz mentek. Taehyung kinyitotta Jungkooknak az anyós ülés felöli ajtót, majd mikor beült, lecsukta azt s átment a másik oldalra, hogy ő is beüljön.

Jungkook kicsit furcsán érezte magát, ugyanis még nem ült autóban, főleg nem egy ilyen luxus sportkocsiban. Kissé össze húzta magát, mikor elindultak, s egyik kezével az ajtót szorította. Taehyung felé pillantott, majd vissza az útra.

- Na figyelj. - tette kezét a kisebb combjára aki vonakodva de ránézett. - A rendezvényen sok ember lesz. Némelyik veszélyes is, úgyhogy szeretnélek magam mellett tartani. Ha lehet ne nagyon beszélj senkivel. Viselkedj normálisan és ezt kezd azzal hogy a hisztidet befejezed. - nézett újra rá egy pillanatra s megsimogatta a combját. - Ettől függetlenül szeretném ha jól éreznéd magad. - mondta majd leparkoltak.

Két nagydarab férfi nyitotta fel nekik az ajtót így ki is szálltak. Egy vékony kissé alacsony férfi átvette a volánt, s elvitte az autót. Taehyung Jungkookhoz sétált aki félve nézte a nagy épületet. Össze kulcsolta a kezüket, majd a füléhez hajolt.

- Ne aggódj nyuszi, nem maradunk sokáig. - elindultak a kapuhoz, ahol amint meglátták Taehyungot, már nyitották is a kaput.

- Tulajdonképpen mi most egy pár vagyunk igaz? - kérdezte kicsit közelebb húzódva hozzá mikor már majdnem az ajtóhoz értek.

- Igen. - mondta szűkszavúan, majd ment volna fel a lépcsőn, mikor Jungkook elengedte a kezét. Mire Taehyung hátra fordult, Jungkook már a kapu fele tartott. Utána ment, majd a karjánál fogva rántotta vissza s fordította maga felé.

- Én ezt nem csinálom. - mondta, és próbálta kiszabadítani a kezét. - Hogy várhatod el, hogy ezt csináljam és közbe érezzem is jól magam Veled? - mondta felháborodva s az utolsó szót kiemelte.

- Leszarom, hogy mit gondolsz vagy,  hogy mit akarsz, ezt mondtam neked és ezt is fogod csinálni. - mondta fegyelmezően, a karját szorítva.

Jungkook kiszabadította az egyik kezét, s elvette Taehyung fegyverét, amit az idősebb a nadrágja hátuljánál tartott. Az előtte lévőre szegezte, s bebiztosította, azonban mielőtt bármit is csinálhatott volna, Taehyung megelőzte. Kicsavarta a kezéből a fegyvert, s a kapunak lökte. Nyakára szorított, kissé feltolta a kerítésre, s közel hajolt hozzá.

- Ha még egyszer meg mered tenni, kurvára levágom a kezeidet. A halál már túl kegyes lenne számodra. - mondta tovább szorítva a nyakát.

Jungkook próbálta leszedni magáról a kezét, alig-alig kapott levegőt s könnyei patakokban folytak. Taehyung végül elengedte őt s hagyta a földre esni. Nyakára szorította a saját kezét, hátha enyhül a fájdalma, és köhögve a levegőt kapkodta. Taehyung felvette a földre esett fegyvert és eltette ugyan oda vissza ahol eddig is tartotta.

- Na, kelj fel. - morogta, amit Jungkook meg is tett. Remegő lábakkal lépett párat hátrébb, ugyanis túl közelnek érezte magához Taehyungot. Fejét lehajtva tartotta a könnyei pedig még mindig folydogáltak. Jungkook felé kezdte nyújtani a kezét, aki remegve s össze húzva magát várta hogy megüsse. Óvatosan karjára fogott, majd lassan magához húzta, s átölelte.
Jungkook már nem mert vitatkozni, így behódolva neki engedte el magát.

- Ha haza értünk, erre még vissza térünk. - mondta vészjóslóan, majd óvatosan eltolta magától.

Felemelte a kisebb fejét, a könnyeit letörölte az arcáról, s a nyakát kezdte el vizslatni, amin látszott  egy kicsit a kéznyoma. Enyhén megdörzsölte a nyomot, ami aztán el is tűnt. Legalábbis már nem látszott annyira.

- Ha nem érzed jól magad, nekem úgy is jó. De ne szégyeníts le! - mondta szigorúan, majd újra össze kulcsolta a kezüket.

Felmentek a lépcsőn, ahol újabb két őr állt. Taehyung rájuk nézett, ők pedig amint realizálták, hogy ki áll elöttük, kinyitották az ajtót. Amint beléptek, Jungkook akaratán kívül is közelebb húzódott Taehyunghoz amit a másik megmosolygott. Nem sokat volt eddig emberek között, itt pedig nagyon sokan voltak amit elég nehezen viselt el. Taehyung elengedte a kezét, s a derekára csúsztatta, így még közelebb húzva magához.

Egy idős férfihoz mentek, akivel Taehyung kezet fogott. Üdvözölte őket, majd elmondta, hogy merre találják a "szobájukat". Váltottak még pár szót, majd elindultak fel a lépcsőn az előbb említett szoba fele. Taehyung  felakasztotta a zakóját a fogasra majd a kisebbre nézett.

- Fél óra múlva lesz egy ülésem ahova nem vihetlek magammal. Te addig itt leszel fent, és nem engedsz be senkit. Érthető? - kérdezte szigorúan amire csak bólintott. - Rendben. Most még lemegyünk, van pár ember akivel még találkoznunk kell. - nyújtotta felé a kezét amit Jungkook össze kulcsolt.

Lementek a lépcsőn, aminek az alján egyből megállította őket egy viszonylag magas fiatal férfi, s kezet rázott Taehyungal. Egy pillanatra Jungkookra nézett, jól végig mérve őt, majd egy halvány mosolyt ejtve nézett vissza Taehyungra. Jungkook inkább az idősebbhez bújt, ugyanis zavarta a férfi pajzán mosolya és méregetése. Érezte, hogy Taehyung keze megfeszül de nem moccan. Arcára se ül ki semmilyen érzelem.

Kikerülve a férfit mentek tovább. Többen is nyújtották a kezüket, de kézfogásnál több ideig nem maradtak. Senki említésre méltóval nem találkoztak, akikkel kellett volna, azok még nem voltak itt. Az a fél óra  gyorsan letelt, így Taehyung vissza kísérte Jungkookot a szobába, majd magára hagyta.

Az ülésen a szövetségeket beszélték át, majd az üzletekről váltottak pár szót. Taehyung a fő ember ezen az ülésen így mindent ő szervez.

- Ha a hajót te megrendeled és nem a piacra viszed a cigarettát meg az egyéb árukat, akkor senki nem fogja megvenni. A piacon kezded az árulást, majd amikor már ismertebb leszel, terjeszkedhetsz. De addig kurvára nem. - támaszkodott az asztalra. - Mivel még alsó szinten vagy, csak készpénzel üzemelhetsz, hogy az adóhatóságok elől könnyebben el lehessen rejteni. - osztotta ki az egyik beosztottját, az ülés után. A férfi csak bólintott, majd mikor engedélyt kapott, elment. Taehyung vissza ment Jungkookhoz, aki mint a jó gyerekek, ült az ágy szélén és nézett ki az ablakon. Taehyung becsukta az ajtót majd elé lépett.

- Mehetünk? - nézett fel rá a kisebb aki már fel is pattant.

- Na végree. - sóhajtott kissé hisztisen, majd elindultak le a lépcsőn s útjuk egyenesen ki vezetett.

Hosszú egy nap..


It will be mine Where stories live. Discover now