Tiltott Határ

Negyedik fejezet

Charity

- Alszol már kicsi lány? - kérdezte Alex. Feszes karját a fejfa tartotta éppen mögöttem. Ha akartam volna, akár könnyedén közelebb férkőzhettem volna testéhez, vagy akár oda is bújhattam volna. De nem tettem! Nem! Ugyanis sokkal jobb volt kémlelni ezt a gyönyörű férfi merev tekintetét. Ijesztő, de mégis kellemes, titokzatos, de mégis barátságos. Alexander-nek megannyi oldala van, s talán ez az egyik oka, amiért ennyire vonzódom hozzá.

- Még nem. - ráztam meg a fejem gyengéden, mire rám pillantott. Nem bírtam ki, muszáj volt elengednem egy kisebb mosolyt.

- Mi az? - kérdezte némi kíváncsisággal az arcán.

- Kérdezhetek egy valamit? - húztam magam alá a lábam, s ellökve a hátam a kanapétól kiegyenesedtem.

- Hm? - mormogta, s állát felém bökte. Érdekli, tehát igen.

- Azért hívsz kicsi lánynak, mert a szemedben csak egy gyerek vagyok? - szaladt ki a kérdés a számon, amit már annyi éve felakarok tenni.

- Nem. - neveti el magát, miközben fejét rázza, s lefele szegezi tekintetét. - Teljesen más okból... - simliskedik. Újra a szemembe néz, s elpirul. A picsába!

- Alexander! - csapok a mellkasára. - Csak nem pajzán okból? - nevetek, de ugyanakkor izgat. Nem csak a kíváncsiság. Nem! Hanem, felizgat az elképzelés, hogy miközben Alex-el szexelünk, ő "kicsi lányt" nyögdécsel. Ez kibaszott szexi! És beindító.

- Egy kérdésről volt szó! - tereli a témát szokásához illően. Majd lenéz a mellkasára, ahol még mindig ott matatnak kezeim. Nem vettem el, mert nem akarom, s mert nem is vagyok rá képes.

Visszanéz a szemembe. A vágy felcsillan íriszében. Ajka résnyire kinyílik. Arccsontja megfeszül, s hatalmasat nyel. Az ajkamra néz, majd vissza a szemembe, s ezt ismételgeti. Egy röpke tized centit bátorkodok előre hajolni.

- Miért nem csókolsz meg? - suttogom. Piszok közel van hozzám, de még kényelmesen tudok elragadó szempárjába bámulni.

- Azért Charity... - kezdi, s lassan elnyúl a tarkóm mellett a befont copfomért. Előrébb hozza, s ujja köré tekeri. Azt kémleli, majd miután gondosan körbe fonta vele magát, merő egyszerűséggel bele ránt egy igen nagyot. Neki köszönhetően vállaink összeérnek, s ha nem hajolt volna el, már az ajkunk egymásén lenne. Nem engedi a hajam. Nem kellemetlen érzés, inkább bizsergető. Feszesen tartja a beállt pozíciót.

- Mert ha belekezdenék nem tudnék leállni! Nekem nem csak egy falat kell a tortából! Nekem az egész tortára szükségem van! Leakarom nyalni az utolsó csepp habot is!- lihegi szenvedéllyel túlfűtötten a fülembe.

- Hát tedd meg! Kapj meg! - nyögdécselem vissza. Ilyen helyzetbe, hogy szinte nekem kell könyörögnöm még sosem hozott senki. Eddig...

- Bárcsak megtehetném kicsi lány... - hajol távolabb tőlem, majd szépen lassan elengedi a copfom, amit korábban ő font be. Felmerül bennem a gondolat, hogy vajon szex előtt befonja a nők haját? Biztosan!

- Megteheted! Ne foglalkozz semmivel!

- Látod? Ez a különbség kettőnk között! Te megtehetsz bármit, s semmivel nem kell foglalkoznod.

- Egy estébe még senki sem halt bele Alexander! - hadarom el durcásan. Felizgatott, majd cserben hagyott, s most kötegszik.

- Ennyit szeretnél? - döbben meg. - Egy estét? Egy jó szexet? Ez minden amit szeretnél tőlem?

- Alexander... - forgatom meg a szemem.

- Hagyjuk! Látom már semmi baja. Kiköpött olyan, mint korábban. - már megint magáz, miközben feláll a kanapéról.

- Alex! - kapok utána, de ő gyorsabb nálam. Nem érem már el a karját.

- Jóéjszakát Miss Perkins! - lop egy utolsó, szánakozó pillantást még a lift ajtótól, majd beszáll, s eltűnik.