Legyek a herceged? | Remus Lupin FF. |

A szünet

Mikor pár hete James el mondta, hogy sajnos nem tudunk haza menni a karácsonyi szünetkor, hogy megismerjem a szüleim, nagyon csalódott lettem. Állítólag valami gondjuk akadt de azt mondták nem olyan érdekes, hogy megtudjuk, ezért megbeszéltük hogy a nyarat ott töltöm ezentúl. A nevelőszüleimre már nem annyira haragszok és beszéltem velük, nekik nem annyira tetszett az ötlet, de végül bele egyeztek. Bátyámmal is beszéltem azóta és neki is megbocsájtottam.

Remus azóta sem keresett, én próbáltam vele beszélni, de mindig elkerült és bujkált előlem. Nagyon hiányzik amikor együtt tanultunk, nevettünk, és néha percekig csak egymás szemébe bámultunk. Csodás volt és egyre jobban belé szerettem. De mikor a bál estéjén azokat a szavakat mondta, teljesen össze tört és esténként sírva aludtam el, mivel nappal nem akartam hogy a barátaim el kapják a rossz kedvem. Még mindig szeretem őt, de reménykedem, hogy hamar el felejtem.

Lucassal azóta is nagyon jóba vagyunk ahogy Bessievel is. Meg ismerkedtek ők is, így néha hármasban el megyünk a könyvtárba vagy az udvarra és tanulunk, vagy éppen valami hülyeségről beszélgetünk.

*****

Vége az elsős évemnek. Jelenleg egy kabinban ülök a fiúkkal a vonaton és nézek ki az ablakon. James ül mellettem, mellette Peter, előtte Remus, én előttem pedig Sirius.
Nem igazán figyelek hogy mit mondanak, nem is érdekel. Csak nézem az elsuhanó tájat. Kicsit izgulok hogy látni fogom életemben először a szüleimet, de kicsit félek is. Mi van ha nem fogok nekik tetszeni? Vagy ha ügyetlen leszek és csinálok valami rosszat? Nem merek bele gondolni sem.
Egyszer csak észre veszem hogy Sirius a kezével integet nekem hogy figyeljek.
-Hahoo, Jassy?.-Néznek rám a fiúk, kivéve Remust.
-Ja, bocsi, figyelek.-Nézek rájuk és most már tényleg is figyelek.
-Én is ott fogom tölteni a nyarat Jameséknél egy ideig.-Mondja Sirius.
-Nahát, ez jó hír, de miért?.-Mosolygom rá.
-Az én otthonom elviselhetetlen.-Ennyit mond és hátra dől az űlésben. Ezután mindenki csendben élvezte tovább az utat még meg nem érkeztük. Remegő lábakkal szálltam le a vonatról közben Sirius és James kézen fogva vezetett oda a szüleinkhez.
-Oh te jó ég.-Suttogta édesanyám miközben édesapámmal együtt szorosan megöleltek és én boldogan viszonoztam.
-Annyira sajnáljuk kislányom.-Mondta apám miközben mindkettőjük szeme könnyekben ázott, pont mint az enyém.
-Nem a ti hibátok, egyáltalán nem haragszom.-Mosolygom rájuk bíztatóan és még egyszer megöleltek de most a fiúk is csatlakoztak, James és Sirius.

Ezek után haza mentünk. Egész nagy, és szép házuk volt. Otthonos és tágas, hamar meg tudnám szokni. Miután be pakoltam az új szobámba, és Sirius és James is a közös szobájukba, le mentünk vacsorázni ahol beszélgettünk is és nevetgéltünk. Nagyon boldog voltam. Vacsora után fel mentünk a szobánkba, vagyis a fiúk még át jöttek hozzám beszélni kb. egy fél órát, aztán mindenki le feküdt aludni.