gaslight

chapter 7

Milla

Sosem voltam sportolók közelében.

Nem tudtam hogyan kell őket megközelíteni és mi a legjobb taktika ezzel kapcsolatban egy meccs előtt. Tudtam, hogy vannak olyan emberek, akik görcsösen ülnék végig az egész napot, míg sor nem kerül a meccsig — ez lettem volna én, ha valaha is sportolónak állnék. Másoknak biztos már megszokott kis hagyományaik voltak, amit sorban végig meg kellett csinálniuk.

És volt Ethan.

Aki egy hatalmas nagy, levakarhatatlan vigyorral várt engem korán reggel a koleszom parkolójában.

Nem volt olyan hú de korán, de a felkelő nap még nem volt annyira friss, mint a mellettem ülő fiú.

A szobánkban még csevegtünk Amelia-val arról, vajon okos ötlet-e jártatni a számat, amíg Ethan elvisz a pályáig. Lehet csendre és nyugalomra van szüksége, hogy mindent helyre tegyen a fejében és teljesen ráhangolódjon az estére.

De én felvetettem, hogy lehet jót tenne neki a motyogásom, mert elvenném a figyelmét a nyilvánvalóról. Pár óra múlva egy csomó ember előtt kell előadnia magát. Mindenki őt fogja nézni, minden egyes mozdulatát több száz szempár fogja végig kísérni, és ettől a gondolattól még engem is kirázott a hideg. Lenne oka rá, ha nem akarna ezen gondolkozni.

Amelia nem értett egyet velem, és szerinte jobbat teszek mindannyiunkkal, ha felmérem a terepet és csak utána kezdek el eszetlenül magyarázkodni, amikor már látom Ethan-en, hogy erre ő is vevő.

Az arca alapján úgy láttam nem a világ legrosszabb dolga, hogy találkoznia kell velem így reggel.

— Szép jó reggelt, angyalka — üdvözült, ahogy közelebb értem.

Halvány mosollyal integettem neki, majd bemásztam mellé az autójába. A kellemes meleg megcsapta a kifújt arcomat, boldogan cipzáraztam ki a meleg kabátomat.

— Úgy tűnik jó kedved van — jegyeztem meg. — Nem izgulsz?

— Nem igazán — vont vállat könnyedén. — Tavaly alaposan elvertük őket, idén sem lesz másképp.

— Ekkora önbizalommal nem csodálom, hogy nem izgulsz — mosolyodtam el. — Én csak belegondoltam, hogy nekem kéne ott lennem és rohangálnom egy labda után, a legjobb formámat hozni, mert mindenki engem fog nézni. Teljesen kivert a víz. De persze, nem tudom tényleg milyen lenne, mert sosem voltam ilyen helyzetben, de nem is akarnék ilyen helyzetbe kerülni, mert nem gondolnám, hogy jól sülne el az egész. De aztán te vagy Ethan Dux, persze hogy van önbizalmad. Csak rád kell nézni. Mindenki oda van érted, helyes vagy, jól teljesítesz a suliban és mindenki azt mondja, hogy egy leszel a következő nagyágyúk között és...

— Szóval szerinted jól nézek ki? — állított le, kihívóan felhúzva egyik szemöldökét.

— Mi?

— Azt mondtad helyes vagyok — ismételte el szavaimat.

— Nem, én ilyet nem mondtam — ellenkeztem, talán egy kicsit túl gyorsan is.