Véletlen? [Bang Chan FF]

-13-

A sütögetés óta eltelt már pár hét egyébként hatalmas sikere volt a süteményeknek melyet Lixie és én készítettünk. Binnie imádta a legjobban szinte a könnye is kifolyt mikor meglátta a temérdek mennyiségű ételt. Vissza térve a mai napra találkozom régnem látott barátnőimmel az egyik cukrászdában. Persze ilyenkor mindent is megbeszélünk csak most az a baj, hogy a jelenlegi munkámról nem szólhatok egy szót se mivel hát nem hétköznapi. Nem szeretek nagyon hazudni főleg nem a szeretteimnek, de meg kell tennem mivel baj lehet, ha kiderül. Éppen kész lettem mikor megcsörrent a telefonom azt hittem egyik barátnőm keres, de a telefon kijelzőjén nem barátnőim neve jelent meg hanem Chan neve. Nem tudtam okot mondani miért kereshet, de felvettem az annyira rezgő készüléket mely lassan a földön landolt.

- Szia Chris mit szeretnél? Éppen készülődők egy találkára. – fecsegtem.

- Kivel találkozol? – kérdezte kissé rémülten.

- A barátnőimmel. Nincs nagyon időnk beszélgetni hetekig, de mindig keresünk mindenkinek alkalmas napot és akkor tartunk egy kis csajos dumcsi napot. – vettem fel cipőm és a kabátomat leakasztva léptem ki a lakásból.

- Oh értem akkor ezek szerint ma nem is jössz? – érdeklődött tovább.

- Még nem tudom lehet beugrok ez attól függ meddig leszek el. Miért kérded? Kell valami esetleg? – kérdezősködtem miközben kiértem a tömbházból és a megbeszélt találkozó pontra siettem. Egy halk motyogást hallottam a vonal túloldaláról majd egy kisebb beszélgetést, amit nem tudtam érteni mivel valószínűleg a mikrofont letakarták.

- Haló? – jeleztem, hogy én még vonalban vagyok.

- Bocsi itt vagyok csak I.N jött be és kérdezett valamit nem lényeg egyébként csak érdekelt, hogy látunk e ma. – hadarta.

- Ha nagyon szükség van rám igyekszem oda érni. – mosolyodtam el.

- Gyere Nami! Szükség van rád mert az öreg nem hagy élni minket! – kiáltott Minho.

- Á szia linóleum. – nevettem fel.

- Nehogy ide gyere inkább maradj ott, ahol vagy. – mondta komorabban.

- Ne haragudj Minho nem hagyhattam ki többet nem szólítalak így esküszöm csak ne keljen még egyszer a medencébe landolnom. – nevettem tovább.

- Hozz valami nasit és megegyeztünk. – hallottam hangján, hogy mosolyog.

- Rendben. Megkérditek a többieket is, hogy kell nekik valami? – mosolyogtam majd átkeltem az úton. Pár perc csend után megkaptam egy kisebb listát hogy mit kívánnak a többiek.

- És ennyi. – szólalt meg Chris kisebb hallgatás után.

- Rendben szerintem mindent megjegyeztem, de ha elküldöd akkor megköszönöm. – mosolyogtam el.

- Okés akkor elküldöm. Majd akkor találkozunk. Sziaaa! – húzta el a végét majd lerakta. Mosolyogva vettem el a telefonom a fülemtől majd a táskámba csúsztattam az eszközt.

Megérkeztem a találkozó helyünkre, ami meg volt beszélve. A lányok már bent ültek és rám vártak szokásomhoz híven kicsit várni kellett rám, de a jó dolgokra várni kell ugyebár. Belépve a cukrászdába köszöntem és a lányokhoz siettem. Mijin egyből kiugrott a helyéről és egy nagyon szoros ölelésbe vont.

- Késtél megint Nami! – szorított jobban magához.

- Jó dolgokra várni kell tartja a mondás. – viszonoztam ölelését. Chayounra tévedt tekintetem, aki csak egy mosolyt küldött felém.