Emlékezet és Feledés | Befejezett

9. Fejezet

Julianna Amara King

A projekt munkám tehát az Első Szerelem, amit Caidennel és Aliciával kell elkészítenem.

Mondanom sem kell szerintem, hogy mikor eljutott a tudatomig mindez teljesen ki akadok!

Az első szerelmemről kellene, hogy írjak, aki elhagyott élete szerelme miatt, aki számára jelenti az első szerelmet!

Hát nem hangzik irónikusan?
Mégis, hogyan írhatnék életem első szerelméről, ha soha nem is létezett?

Az óra végeztével, arra leszek figyelmes, hogy már csak hárman maradunk a teremben, ami nagyon is aggaszt engem, mivel nem vagyok hajlandó elviselni egy újabb megaláztatást sem!

- Szüzike, csak ne olyan sietősen! - állja el az utamat, ezzel megakadályozva, hogy távozak.

- Élvezed igaz? - kérdezem hátra lépve tőle, mivel baromira zavar a közelsége.

- Mit is? - kérdez vissza elsötétült vágyakkal teli szemeivel.

- Hogy milyen gerinctelen patkány vagy te...mit szeretnél, talán a fogadásunkat emésztgeted? - kérdezek vissza ismét tartva vele a szemkontaktust.

- Mióta válaszolunk kérdésre kérdéssel? - terem mellettünk Alicia.

- Mióta életem első szerelme elárult engem, miközben tudta, hogy hogyan érzek iránta! - húzok undorral teli mosolyt ajkaimra.

- Mi legyen a projekt feladatal, résztveszel? - érdekelődik a lány nagykepűen, mintha előre tudná, hogy nemet mondok.

- Mivel ezen múlik a bizonyítványom, ezért természetesen igen, nem számít, hogy veletek kell együtt dolgoznom!

- Rendben, akkor a többit beszéljük meg ma nálatok, mivel ma mindannyian együtt vacsorázunk! - öleli magához Caiden a lányt.

- Mi, ez mégis mit jelent? - kérdezem kínosan fel nevetve.

- Ciara meghívott mindannyiunkat estére, hogy meg ismerje a szerelme családját! - válaszol Alicia a fiú helyett.

- Ne aggódj szüzike, ígérem minden rendben lesz! - nyalja meg alsó ajkát rám pillantva.

Annyira érezni akarom az ajkait, ahogyan meg csókol, ahogyan a testem minden szegletétt bizsergető, nyálas csókjaival lepi el!

-  A te ígérteid semmit sem jelentenek, erre már magam is rá jöttem!

Kiáll az ajtóból, így azonnal köszönés nélkül szedem lábaimat a kijárat felé, szeretnék minnél hamarabb egyedül lenni, hogy meg feledkezem, arról, hogy csak játékot űzött belőlem!

Az iskola területét elhagyva gondtalanul sétálok, abban a tudatban, hogy ma a tüdömet ki köpve érek haza, mivel kilóméterekre lakunk a város központtól, ahol egy szóval minden megtalálható, amikor egy ismerős férfi hang hallatszódik mögülem.

- Helló Gyönyörűm! - sétál mellém zsebre dugott kézzel Frau.

- Hát te, ne talán tán követél? - kérdezem mosolyogva a fiútól.

- Dehogy, csupán gondoltam, hogy jól jönne a társaság a hosszú útra! - mér végig teljesen nem törődöm stílusban.

- Hűha, Frau Hills a társaságomat keressi, ez különösen érdekes! - jegyzem meg kissé epésen.

Ajkai mosolyra húzódnak szavaim hallatán, majd el indulva előttem kósza mondatot ejt el, mirre igencsak fel figyelek.

Ha tudnád, hogy mennyire vágyom rád, nem ezt gondolnád!