Báttyám haverja?(Befejezett)

17. rész

Ugye nem??- ment végig a gondolat a fejemben. Szerelmes lennék a legjobb barátom húgába? Mégis miért? Mármint csinos. Szép lány. De nem olyan mint azok a lányok akikkel eddig jártam. De bennem lakozik egy érzés hogy szeretem és hogy meg kell védenem mindentől, magaménak akarom tudni. Azt szeretném, nem is. Azt akarom hogy az enyém legyen senki másé. Ez lehet önzőn hangzik de ezt érzem. És az érzéseimről nem fogok hazudni senkinek! Ezaz bevallom Yn-nek! Amég ezen gondolkodtam fel is öltöztem úgy mint a többiek és elindultunk a torna terem felé.
Yn már bent volt a teremben. Mikor észrevettem oda mentem hozzá.

- Sziaa!
-Szia.- köszönt vissza mosolyogva amitől ösztönösen elmosolyogtam én is.
- Ma haza kísérhetlek? Beszélni szeretnék veled.
- Persze!- vigyorgott el még jobban.

Miután ezt megbeszéltük vissza kocogtam a fiúkhoz majd elkezdtük a bemelegítést.

Yn szemszög

Annyira boldog vagyok. Konkrétan Oikawa haza akár kísérni engem. Igen engemm. De beszélni akar velem. Mivan ha azt mondja hogy felejtsük el a csókot. Mivan ha elmondja hogy nem is kedvel. Végülis előtte is csak egy fogadás voltam.
Na most elment a kedvem az élettől is. De mindegy arra kell koncentrálnom jelenleg hogy itt vagyok mint menedzser.

Az edzés után elmentem át öltözni bár hogy őszinte legyek magamhoz elég gyorsan öltöztem. Mivel hamar végeztem oda mentem a fiú öltöző elé és ott vártam Oikawát. Konkrétabban legugoltam az ajtó mellé. Így azt is hallottam hogy mit beszélnek bent a fiúk.

-Mivolt veled ma Shitykawa? Egyáltalán nem koncentráltál. Minden labdát félre ütöttél.- mondta báttyám.
-csak gondolkodtam.
-Az edzésnél biztos nem volt fontosabb az amin gondolkodtál úgyhogy szedd össze magadat.
-De igenis sokkal fontosabb!- emelte fel a hangját Tooru.
-Na mi volt olyan fontos?- kérdezte Hajime
-Nem rád tartozik!-mondta még hangosabban.
-Nyugi Tooru.- nyugtatta Makki
-Jólvan nem érdekel!-mondta kicsit halkabban majd kitör az ajtón.
- Ohh Szia Yn! Mehetünk?-mosolygott rám.
- Persze!-Mosolyogtam vissza.

Előbb még veszekedett a csapat társaival most meg itt mosolyog rám? Beszélnem kéne vele. Már az iskola kapujánál voltam amikor megszólaltam.

- Oikawa.
- Igen?
- Minden rendben van?
- Persze miért kérded?
- Nem direkt volt. Nem akartam hallgatózni de hallottam hogy veszekedtél Hajimével és félek hogy valami bánt vagy ilyesmi.
- Csak van egy dolog amit megakarok beszélni egy személlyel csak nem tudom hogy kezdjek bele. De tudod mi a legnagyobb problém? Hogy ez a személy te vagy, és most akartam veled megbeszélni azt a dolgot de nem tudom hogy kezdjek bele.
- Hát az a baj Oikawa hogy ezen nem tudok segíteni mivel nem tudom mit szeretnél mondani.
- Tudod mit nem érdekel belekezdek- álltunk meg az utca közepén.
- Yn...szeretem a szemed,szeretem az ajkad,szeretem a puha hajad,szeretem a nyugtató hangod, szeretem az alakod,szeretem a személyiségedet,szeretem hogy próbálsz nekem segíteni,szeretem hogy fontos vagyok neked,szeretem hogy akaratos vagy,szeretem hogy kiállsz mellettem, szeretem hogy néha hisztis vagy ami aranyossá tesz...mikor rád nézek ösztönösen mosolyogni van kedvem,mindig keresem a társaságod, szeretnék beszélni veled de félek hogy valamit rosszul mondok ezért elmenekülök előle. Összesítve Yn annyit szeretnék ezzel mondani hogy szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. Sosem éreztem ilyet, semelyik barátnőm iránt sem. Te más vagy, különleges vagy nekem. Nagyon nagyon fontos vagy számomra ezért köszönöm hogy velem vagy.- Ezt most tényleg Oikawa Tooru mondta? És nekem?
- Oikawa... Megleptél hogy össze tudsz szedni egy komolyabb vallomást.
- Most kajak ennyit tudsz mondani. Érted most vallottam szerelmet erre ezt mondodd.- durcizott be amin elkezdtem nevetni
- Tudod hogy szeretlek. Én már rég bevallottam neked. Butus.- mondtam mosolyogva
- Megcsókolhatlak?- kérdezte kicsit belepirulva.
- Ezt most tényleg megkérdezted?- léptem hozzá közelebb mire megfogta egyik kezével a derekamat a másikkal meg az arcomat simogatta majd közelebb hajolt és óvatosan megcsókolt. Nem hiszem el hogy ez megtörtént velem. Mikor elváltak ajkaink Oikawa megszólalt.
- Akkor Iwaizumi Yn, lennél a barátnőm?
- Azért nem kell olyan komolyan mondani mintha megkérnéd a kezem de igen szívesen.
- Ma nagyon vicces kedvedben vagy.- mondta majd megfogta a kezemet és elindultunk haza. Amikor haza értem lefürödtem megcsináltam az esti rutinomat majd elaludtam.

Másnap reggel nemtúl boldogan keltem de mégis. Hiszen valaki reggel 6:00 órakor hívott hogy jóreggelt és hogy jön elém. Viszont az boldogított hogy Rin volt az. Na igen csak kiderült hogy nem csak Rin akar engem elkísérni az iskolába hanem Tooru is. Szóval mikor kiléptem az ajtón annyit láttam hogy a pasim és a legjobb barátnőm ott veszekednek hogy ki kísér el iskolába.

Úristen nagyon sajnálom hogy így elcsúsztam. Ez a rész kicsit később jött ki kint kellett volna neki szóval sajnálom. De végre összejött a párosunk. Igazából ez után nem terveztem még sok részt szerintem lesz még kettő rész meg egy epilógus.
Köszönöm azoknak akik egyáltalán ideáig elolvasták.
Puszi nektek(⁠~⁠￣⁠³⁠￣⁠)⁠~