"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Közelgett a születésnapom időpontja, ezért az irodámban lefoglaltam egy helyszínt, amiről úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz. Sok ismerősöm és barátom szeretne jelen lenni, ezért nagy helyre volt szükségem. A sikeres foglalás után, letettem a telefonomat, majd lazítottam a nyakkendőmön. Ismételten előjött a migrénes fejfájásom, ezért a reggelt egy gyógyszerrel kezdtem. Elviselhetetlenül fájt, nem tudtam gondolkozni, nem tudtam számolni, osztani vagy szorozni. Hátra dőltem a kipárnázott széken és vártam, hogy a hasogató fejfájás enyhüljön. Időközben megjelent Brian, aki apple tábla gépen keresztül kezdte összeírni a személyek nevét, akik ott lehetnek a születésnapi partyn. Sok személyt ismertem, de valakit csak névről, vagy csak látásból ismertem. A gazdag emberek körében fontosak az ilyen bulik. Az emberek elvárják, hogy nagy felhajtás legyen körülötte, hogy egy rakat pénzt kibasszunk rá. Ez azért van, mert az emberek innen látják, hogy tehetős vagy, hogy megtudtad tenni és elég sok pénzed van. Soha nem szerettem fenszi helyeket és a feltűnő bulikat. De hétvégén leszek huszonnyolc éves, az emberek pedig elvárják, hogy nagy buli legyen. Egy ismert kaszinó tulajdonosa vagyok, a városban mindenhol ismerik a nevem. Sokan szeretnek, sokan utálnak vagy irigyelnek. Nem tehetem meg, hogy szűk baráti körben tartom az ünnepséget. A lehető legtöbb ember fog megjelenni rajta. Lesznek olyanok akiket ismerek és szeretek. Sok idegen arc lesz, de az már nem az én gondom lesz. - Nagyjából százötven főt számolok itt a gépen, de biztos vagyok abban, hogy többen lesznek. Elfelejtettem megkérdezni, hogy kibérelted a jachtot? - nem válaszoltam, csak szótlanul bólintottam. Brian beletúrt a göndör hajába, majd bólogatva tovább olvasott. - Fáj a migréned, értem én! A zenéről már gondoskodtam. A város leghíresebb zenelovasát hívtam el, ő pedig azonnal igent mondott. Márcsak a kaja és a pia van hátra, de azt elintézem egy-két nap alatt - lezárta a kezében tartott gépet, majd szemöldökét ráncolva engem figyelt. - Szarul vagy! Nem kellene haza menned?
- Ez csak migrén! Semmi bajom nem lesz tőle. Percek kérdése és szűnni fog. Beszéltél apával? - hirtelen jutott eszembe, ezért kérdő pillantásokkal ajándékoztam meg. Számomra mindig is furcsa volt, hogy apa az elutazásai alatt soha nem keres minket. Részben megszoktam, de amikor eszembe jut, soha nem tudom megérteni. Brian a fejét rázta.
- Nem akarom őt munka közben zavarni. Dubai-ba ment, ezért biztos vagyok abban, hogy fontos üzleti megbeszélésen van. Bár abban van igazság, hogy néha kereshetne minket. Talán felhívjam őt? - zakója zsebében található telefon felé nyúlt, de én feltettem a kezem, jelezve, hogy inkább hagyja annyiban a dolgot.
- Majd keres minket ha akar - mondtam alig hallhatóan. A fejfájásom lassan, de majdnem teljesen elmúlt. Lehúztam a maradék korty vizet, majd sóhajtva egy papír halmot tettem az asztal közepére. - Ma sok a munkám, ezért besegíthetnél. Válogasd szét ezeket, de dátum szerint, ha lehet - az öcsém szemébe pillantottam, aki azonnal eleget tett a kérésemnek. - Mi a helyzet az egyetemen? Mindegyik tanárnál okosabb vagy? - Brian a doktorin tanul, a jegyei pedig kimagaslóan jók. Sokszor megkapta, hogy túlságosan fejlett az egyetemhez és külföldre akarták küldeni, de ő nem akarta itt hagyni a családot. Mi Hernandez család összetartunk, még akkor is, ha nézeteltérés van köztünk. Brian megrántotta a vállát.
